Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)

Termesztett növények - Surányi Béla: Régi gazdasági növényfajták, tájfajták a XVIII-XIX. században

hazai termőtáj fajtákban, típusokban gazdag. A keményszemű változathoz tartozott a magyar kukoricaTM, bő tájfajta változataival: Rábaközi, Muraközi, Jászsági, Zsom­bolyai, Sváb kukorica stb. a bukovinai székelyek paraszt-kukoricája, az Alföld kö­zepén termesztett bika farkú kukorica. A székely kukoricát még Debrecen környé­kén is vetették a 19. században. A puhaszemű változatok közül említhető a putyi ku­korica és a basa tengeri (az egyik változata) és a Hódmezővásárhely környékén el­terjedt változata a rózsa kukorica.345 346 Széleskörű elterjedtségnek örvendett a ciquantino vagy tarján kukorica. Célzatos szelekció eredménye volt a Lázár-féle Lapusnyaki fajta.347 A lófogú-csoport a 19. század második felétől a déli területekről terjedt el országszerte.348 349 Sok hazai nemesítésü fajta utal kedveltségére: „F” Mezőhegyesi sárga, Mindszentpusztai, Aranyözön, Bánkúti, Lovászpatonai, Iregi stb. Bővíthetnök a választékot még a paraszti háztartásokban népszerű csemege (pl. fekete mazsola) és pattogatni való (egérfogú, rizsszemű) fajták említésével. Amerika másik, gazdag magyar néphagyományú növénye a burgonya.TM Hazai megjelenése és széleskörű meghonosodása között közel egy évszázad telt el.350 A 18. század vége felé már ismert a „disznókrumpli” és az „egérburgonya ”,351 amelyet kö­vet a Jakab és az Oranka fajta. A növény termesztésével bőven foglalkozik a hazai szakirodalom is.352 Két nagy termőtáj'53 alakult ki: a Nyírség és Dél-Somogy. Ez ké­sőbb kiegészült a nyugati határszéllel, a Komárom - Kassa között húzódó sávval, a Duna-Tisza közével és Székelyfölddel. A Festetics uradalomban a 19. század elején már 17-féle burgonyát termesztettek.354 A 19. századi fajták között a külföldiek do­mináltak, többségüknek azonban magyar neve volt, meghonosodott fajtákról volt szó:355 Csemege, Gesztenye, Nyíri sárga, Sárga Jakab, Sárga közönséges. Az angol eredetű Hópehely a legelterjedtebb fajták egyike. Kedvelt burgonyaféle a Korai ró­zsa, amelyet még az 1960-as években is ültettek. Az első hazai nemesítésü fajták közé tartozott az Agnelli-féle Magyar kincs, a Pannónia, s a Hungária. A 19. szá­zad második felében már több mint 100 fajtából választhattak a termelők. Nem csökkent a kínálat a 20. században sem, kiegészülve a Mikósdpusztán, Tomyospálcán és Lovászpatonán születendő fajtákkal. A behozott fajták elsősorban Nyugat-Európából származtak. A répafélék szántóföldi termesztése a 18. században bontakozott ki, korábban pl. a takarmányrépát főzeléknek termesztették a házi kertekben.356 A korabeli nyelv­345 BALASSA I. 1960. 71-74. o. 346 Ua.:75. o. 347 SURÁNYI J. - MÁNDY GY. 1955. 22-24. o. 348 BALASSA I. 1960. 74. o. 349 KOSA L. 1980. 350 MÁNDY GY. - CSÁK Z. 1965. 17. o„ KAPÁS S. 1997. 16-17. o. 351 Mándy Gy. - Csák Z. 1965. 19. o. 352 Ua.: 21. o. 353 KÓSAL. 1980. 99-127. o. 354GAÁL L. 1978. 334-335. o. 355 MÁNDY GY. - CSÁK Z. 1965. 234-236. o. 356 GAÁLL. 1978. 337. o. 184

Next

/
Thumbnails
Contents