Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)

Termesztett növények - Surányi Béla: Régi gazdasági növényfajták, tájfajták a XVIII-XIX. században

hazai termőtáj fajtákban, típusokban gazdag. A keményszemű változathoz tartozott a magyar kukoricaTM, bő tájfajta változataival: Rábaközi, Muraközi, Jászsági, Zsombolyai, Sváb kukorica stb. a bukovinai székelyek paraszt-kukoricája, az Alföld közepén termesztett bika farkú kukorica. A székely kukoricát még Debrecen környékén is vetették a 19. században. A puhaszemű változatok közül említhető a putyi kukorica és a basa tengeri (az egyik változata) és a Hódmezővásárhely környékén elterjedt változata a rózsa kukorica.345 346 Széleskörű elterjedtségnek örvendett a ciquantino vagy tarján kukorica. Célzatos szelekció eredménye volt a Lázár-féle Lapusnyaki fajta.347 A lófogú-csoport a 19. század második felétől a déli területekről terjedt el országszerte.348 349 Sok hazai nemesítésü fajta utal kedveltségére: „F” Mezőhegyesi sárga, Mindszentpusztai, Aranyözön, Bánkúti, Lovászpatonai, Iregi stb. Bővíthetnök a választékot még a paraszti háztartásokban népszerű csemege (pl. fekete mazsola) és pattogatni való (egérfogú, rizsszemű) fajták említésével.

Amerika másik, gazdag magyar néphagyományú növénye a burgonya.TM Hazai megjelenése és széleskörű meghonosodása között közel egy évszázad telt el.350 A 18. század vége felé már ismert a „disznókrumpli” és az „egérburgonya ”,351 amelyet követ a Jakab és az Oranka fajta. A növény termesztésével bőven foglalkozik a hazai szakirodalom is.352 Két nagy termőtáj'53 alakult ki: a Nyírség és Dél-Somogy. Ez később kiegészült a nyugati határszéllel, a Komárom - Kassa között húzódó sávval, a Duna-Tisza közével és Székelyfölddel. A Festetics uradalomban a 19. század elején már 17-féle burgonyát termesztettek.354 A 19. századi fajták között a külföldiek domináltak, többségüknek azonban magyar neve volt, meghonosodott fajtákról volt szó:355 Csemege, Gesztenye, Nyíri sárga, Sárga Jakab, Sárga közönséges. Az angol eredetű Hópehely a legelterjedtebb fajták egyike. Kedvelt burgonyaféle a Korai rózsa, amelyet még az 1960-as években is ültettek. Az első hazai nemesítésü fajták közé tartozott az Agnelli-féle Magyar kincs, a Pannónia, s a Hungária. A 19. század második felében már több mint 100 fajtából választhattak a termelők. Nem csökkent a kínálat a 20. században sem, kiegészülve a Mikósdpusztán, Tomyospálcán és Lovászpatonán születendő fajtákkal. A behozott fajták elsősorban Nyugat-Európából származtak.

A répafélék szántóföldi termesztése a 18. században bontakozott ki, korábban pl. a takarmányrépát főzeléknek termesztették a házi kertekben.356 A korabeli nyelv345 BALASSA I. 1960. 71-74. o.

346 Ua.:75. o.

347 SURÁNYI J. - MÁNDY GY. 1955. 22-24. o.

348 BALASSA I. 1960. 74. o.

349 KOSA L. 1980.

350 MÁNDY GY. - CSÁK Z. 1965. 17. o„ KAPÁS S. 1997. 16-17. o.

351 Mándy Gy. - Csák Z. 1965. 19. o.

352 Ua.: 21. o.

353 KÓSAL. 1980. 99-127. o.

354GAÁL L. 1978. 334-335. o.

355 MÁNDY GY. - CSÁK Z. 1965. 234-236. o.

356 GAÁLL. 1978. 337. o.

184