Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)

Határhasználat - Varga Gyula: Négy Bihar megyei település határhasználati rrendszere a XVIII-XIX. században

nyék részére alakult egy kisebb tanyaszerű majorság. Az uradalom többi területét az úrbéres jobbágyoknál szabadabb taksás jobbágyok művelték. De az uradalmi birtok mellett Derecskén is számottevő curiális-, armalista kisnemesi család rendelkezett - hasonlóan Bihamagyba-jomhoz - önálló telki állománnyal.

A határ a XVIII. században itt is három fő részre tagolódott:

1. A falutól északra eső határrészen a telek tartozékokat itt is hármas fordulóban művelték (Sámson, Tekeres, Kápolnás),

2. a falut itt is legelő övezet vette körül,

3. a falutól délre, a Kálló folyó által tagolt, itt-ott mocsaras határrészt itt is Tilalmas-ként kezelték, azaz szabadon használható szántó parcellák, kaszálók, kisebb nádtermő rétek alkották. Itt osztották a kenderföld parcellákat, s a Derecskére oly jellemző hagyma-, sáfrány, zöldség termesztésre alkalmas parcellákat, de az arra alkalmas legelő részeken állandó „juh kosarak” is épültek, melyek később a tanyaképződés színterévé válhattak.

1813-ban azonban a nemesekből és jobbágyokból álló „kettős tanács” úgy határozott; engedélyt kémek az uradalomtól arra, hogy a Tilalmas arra alkalmas részét bevonhassák a forduló rendszerbe, de úgy, hogy a már meglévő hármas forduló rendjét nem változtatnák meg, hanem az újonnan bevont tilalmasi rész egy új, negyedik fordulót képezne. A hozzájárulást megkapták, s ezzel kialakult a tájon szokatlan négyes forduló.

Ez a hagyományos hármas nyomás rendszerét, mely a szokásos őszi, tavaszi, ugar fordulókból állt, annyiban módosította, hogy negyedik fordulóként beiktatták a tengerit. így a rendszer most már őszi-, tengeri-, tavaszi kalászos-, ugar fordulóból állt. Ez a rendszer azután az 1912-ben bevezetett tagosításig élt.

Az egykori Tilalmasnak azonban egy része kimaradt a négyes fordulóból. Itt szerveződtek azután a Derecskére oly jellemző különböző zárt kertek, melyek az itteni híressé vált hagyma-, zöldség kultúrának fő bázisát képezték, s itt szerveződtek a későbbi szőlőskertek is.211 A négyes forduló mellett ez a „kert övezet” adta a derecskéi gazdálkodás legszembetűnőbb, s kulturális szempontból talán legjelentősebb sajátosságát.

Itt most csupán megjegyezni kívánom, hogy a határok négyes rendszerben való hasznosításának egyik közeli formája, az úgynevezett hajdú forduló (Hajdúszoboszló, Hajdúnánás, stb.) nem azonos a derecskéi négyes fordulóval. A „hajdú forduló” lényege, hogy a négy részre osztott határrészen három részt szabályos hármas fordulóban műveltek, a negyedik részt huzamos időn át, 6-8 évig pihentették, legeltették, kaszálták, majd ekkor feltörték, s helyette a soron következő másik fordulót hagyták parlagon. Igaz, ez a típus a Hajdúháton keresztül átterjed egyes bihari részekre is, de Derecskén nem a legeltető-, parlagoló rendszer felé való visszalépésről van szó - mint a „hajdú fordulódban -, hanem sokkal inkább az Európa nyugati részén már a XVIII. század elejétől kibontakozó korszerűbb váltógazdálkodás - mint pl. az u.n. „norfolki négyes” - valamilyen helyi, „népi” találmányáról.212

211 VARGA Gyula: A derecskéi hagyma és zöldségtermesztés. DMÉ. 1973. Db. 1974.

212 U. ő: Derecske néprajza. In: Derecske története és néprajza. Szerk. GAZDAG István. Derecske.

1998. 265-334.

113