Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Határhasználat - Varga Gyula: Négy Bihar megyei település határhasználati rrendszere a XVIII-XIX. században
Négy Bihar megyei település határhasználati rendszere a XVIII-XX. században A XVIII. század első felétől a népesség teherbíró képességét mind jobban kiaknázni igyekvő adózási rendszereket szolgáló adó összeírások - többek közt az 1715-1720-as országos összeírás - mind gyakrabban feljegyezték a helységekre jellemző határhasználati formákat is. Nyílván azzal a megfontolással tették ezt, mert hitték, hogy a „fejlettebb”-nek tartott nyomásrendszerek alkalmazásával több termést lehet elérni, ami növelheti az adóalapot. Az adóösszeírások feljegyzéseire támaszkodó kutatók azonban gyakran elfeledkeznek arról, hogy e szűkszavú feljegyzések csupán a legjellemzőbbnek tartott művelési formákat emelik ki. így általában nem adnak képet a helységben gyakorolt minden határhasználati-, művelési szokásról.205 Sok éves történeti néprajzi kutatásaim során arról győződhettem meg, hogy valójában nincs olyan település, amelynek a határhasználati rendje - akár egy időszakban is, - csupán egyetlen sablonba besorolható lenne, hanem az egyes falu-határok minden esetben a természet-adta lehetőségekhez, birtokviszonyokhoz, és a lakosság többirányú szükségleteihez igazodva, mindig komplex rendszert képeztek. Ennek megfelelően minden faluhatárra jellemző, hogy a határok különböző részein különféle művelési-, haszonvételi módszereket alkalmaztak, de úgy, hogy ezek végül özszefüggő rendszert alkottak. Az is megfigyelhető, hogy miközben ragaszkodtak az ősök által kipróbált hagyományokhoz, mindenkor keresték azokat az ésszerű megoldásokat is, amelyek egy adott korban, és az adott határrészen a legjobbnak tűntek. A kérdéskör részletes kifejtése helyett állításomat csupán néhány Bihar megyei példával szeretném illusztrálni. I. A kismarjai osztott határ Kismarja a trianoni magyar-román határ mellett, a Berettyó-völgy ma egyik legszélső magyarországi települése. Maga a falu (1606-1848 között mezőváros) egy, a Berettyó által formált szigeten települt. Mellette egy másik sziget eredetileg a város kertjét képezte, ahol a telkek szerint felosztott parcellákon a lakosok főleg káposztát, zöldségfélét, de alkalmasint gyümölcsöt és szőlőt is termeltek. Ezt a részt 1835- ben település céljára felosztották, de - bizonyságul arra, hogy a kert mindenkor fontos része volt a telek után járó appertinentiáknak - a felosztott Sziget helyett még abban az évben egy vízzel határolt őskori telep dombján új szőlőskertet telepítettek. A belső telkekhez kapcsolódó külső appertinentiák - mintegy 2700 hold (1552 hektár) - három fő egységre tagolhatok. 1. Az áradásoktól mentes szántóföld övezet, melyet a források Kismarjai földek, népi nevén ,JKismari főd” néven jeleznek. Ezt a kb. 700 holdat (402 ha.) kitevő ha-VARGA Gyula 205 L. többek közt: WELLMANN Imre, Határhasználat az Alföld északnyugati peremén a XVIII. sz. első felében AtSZ. IX. 1967- 346-409. 109
