Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Határhasználat - Bánkiné Molnár Erzsébet: Egy jászkun puszta határhasználatának módosulásai
szülte helyzet a telepesek számára szerencsés megoldásnak bizonyult, hiszen az utak kereszteződésében elterülő Félegyháza földrajzi helyzete kedvezőbb volt Ferencszállásénál. Az átmenetileg lecsillapult vita 1744-ben ismét fellángolt. A közigazgatását gyorsan megszervező Félegyháza falu, mint Jászkun Kerületbe tartozó település magának kérte Ferencszállást. Kecskemét, hogy csökkentse a gazdasági veszteséget cserét ajánlott. A bérleti vita végül egyezséggel zárult, Félegyháza átengedte Kecskemétnek Galambos pusztát, Kecskemét pedig Félegyházának Ferencszállást. Félegyháza a csere kedvéért hozzájárult, hogy a Kecskemétiek a Pusztaszerre és Péteri pusztára hajtandó marháikat Ferencszálláson keresztül hajthassák. A Félegyháza bérletébe került Ferencszállás puszta használatában gyökeres változást a redempció okozott. 1745. május 6-án, Mária Terézia királynő kiváltságlevelében engedélyezte a Jászkun Kerülethez régóta tartozó territóriumok, községek és puszták megváltását. A félegyháziak kaptak az alkalmon és Ferencszállást 7000 rajnai forintért megváltották. A puszta a várost körülölelő Nyomás széltől E-D irányban Szentlászló és Péteri pusztáig terjedt. Keleten Galambos, Ény-i részén pedig Kisszállás határolta. A föld mineműségéről a korabeli határjárások tudósítanak. A határjáráskor homokhalmokon, zsombókon haladtak keresztül, olykor kemény gyephomokon. A kaszálók a magasabb fekvésű földeken a majsai út mellett végződtek. Ezeket közrétnek is nevezték. A határ nagyobb részét homok borította, de voltak feketeföldes területei is. A váltság összegének kifizetése közel két évtizedig elhúzódott. Az első években Ferencszállás pusztát nem osztották fel egyéni birtokokra. A hatalmas megváltási ár azonban nagyon nehezen gyűlt össze, ezért 1759. november 21-én összegyűltek a félegyházi lakosok és az egész tanáccsal egyetértésben úgy döntöttek, hogy Ferencszállás redempcióját a már kiosztott szántóföldek birtokosai fizessék ki. Egy egész telekre - ami akkor 140 katasztrális hold volt - az eredeti megváltási áron felül negyven forintot számítottak. A befolyt összeget a redempciós tartozás kifizetésére fordították. A kifizetés megtörténte után Ferencszállás birtokjogi helyzete megváltozott, a puszta a redemptusok tulajdona lett. Többsége osztatlan közös tulajdon maradt, amelyen a közbirtokosságot megtestesítő községi tanács kaszálókat, kerteket és közlegelőket alakított ki. Ez utóbbin a lakosság gulyáit, nyájait és ökörcsordáit legeltették. A puszta egyharmadát tőkeföldeknek különítették el. 1759-ben már ötven olyan földtulajdonost írtak össze, akiknek Ferencszálláson tőkeföldjük, azaz megváltott szántóföld tulajdonuk volt. A kaszálásra alkalmas részeken mérték ki a redemptusok nyilas osztású kaszálóit. 1786-tól negyed sessió, azaz 35 katasztrális hold tőkeföld után egy lánc kaszáló járt minden redemptusnak. Ugyancsak járulékföldként osztottak a legelő Nyomáshoz közeli részéből kerteket, kukorica- és dinnyeföldnek. Az osztás kulcsa a kertföldeknél is negyed telek volt, ami után öt öl széles és tíz lánc hosszú parcellát adtak.-00 A 200 200 BÁNKINÉ, 2000. 103
