Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Határhasználat - Bánkiné Molnár Erzsébet: Egy jászkun puszta határhasználatának módosulásai
kertek nyilasföld elnevezése az osztás módjából ered, a parcellák kimérése után nyílhúzással döntötték el az osztás sorrendjét. A redempció után Ferencszállás redimált tőkeföldjein szántóföldi gazdálkodást, elsősorban gabonatermesztést folytattak. Búzát, árpát, zabot, rozsot illetve az ez időben kedvelt kétszerest, a búza-rozs keverékét vetették, termeltek a lent és a kendert. Nyomáskényszer nélkül gazdálkodtak, legtöbben az őszi-tavaszi-ugar forgórendszeres művelést alkalmazták. A félegyházi levéltár tanácsi jegyzőkönyvei tanúsítják, hogy már a XVIII. században adják-veszik a tőke földeket, ahol a birtokbavételt követő évtizedben felépültek az első tanyák. Tudjuk, hogy a féltelkes Halada Miklós ferencszállási tőkeföldjén 1766-ban épített tanyát. Ugyanebben az időszakban a legeltetésre alkalmas pusztarészt a közbirtokosság megtestesítője, a tanács marhajárásokra osztotta fel. Egy-egy marhajárást időnként göbölytartó compániák béreltek. 1764-ben Török Ferenc, Fekete János, Tóth Albert, Szabó András, Varga János, valamint Vidéki Jakab és István évi kétszáz forintért bérelt egy marhajárást, ahol 230 hízó ökröt legeltettek201. A szarvasmarhatartás mellett jelentős volt a juhászat. Az 1770-es években a Kővágó-érben és a Zöld-halom környékén álltak az ellető és fejő helynek használt istrongák. 1769-ig a puszta osztatlan közös tulajdonban hagyott részén a redemptusok és más lakosok ingyen legeltettek. 1769-januártól azonban az irredemptusokra marhánként 18 krajcár fűbért vetettek ki. 1800 után az egyes társadalmi csoportba tartozók számára külön - külön megszabták hány állatot tarthatnak a közös legelőn, leginkább a juh tartást korlátozták A legeltetési rendről birtokossági vagy tanácsülésben döntöttek. Ferencszálláson általában két ökörcsorda legelt, ezeket nyár elején még a kaszálókra is ráengedték, hogy jól felhízzanak. Az ökrök nagyobb részét gyorsan értékesítették. Az el nem adott állatokat július elején letiltották a kaszálókról a silányabb legelőkre, hogy a téli takarmánynak szánt füvet már ne károsítsák. November végén a távolabbi pusztákról - elsőként Mérges pusztáról, ezt követően Kömpöcről - Ferencszállásra terelték a gulyákat. Innen ki-ki hazahajthatta az állatait, hogy saját istállójában teleltesse. Erdősítésről alig tudunk. 1830-ban csupán öt katasztrális hold telepített erdő növekedett Ferencszálláson. Sokkal jelentősebb volt a nádgazdálkodás. Ami inkább csak a nád betakarítására szorítkozott a Pétri-tóról, és a tónak nem nevezhető vízállásokról. A puszta használata 1855-ig alig változott. 1855-ben azonban felosztották 351 eredeti földváltó redimált földet birtokló utódai között. Ferencszállás területe ekkor 12.916 kh és 14 négyszögöl volt.202 A felosztott puszta 1855. október 31 - november 10-ig az új tulajdonosok birtokba vették a számukra kimért parcellákat. Az osztásnál külön kezelték az úgynevezett Homokosztályt, 201 BKML. Kf. lt. (Kiskunfélegyháza levéltára) Prot. Pol. 2. p. 49./1764. 202 BKML. Kf. lt. Tanácsi iratok L81 Cs. 1 Sz. 7./1855. 104
