Jáki Réka: "Hej párta, párta, gyöngyös koszorú…". Vezető a magyar Millenium alkalmából rendezett kiállításhoz (Szentendre, 2001)

33. Pilisszántói "hármas" főkötő

Fontos szót ej'teni a különböző kendőtípusokról is.

Az ősi, anyag diktálta viselet legutolsó emlékei a kendőviseletben maradtak fent legtovább. A 19. századi leírások alapján három kendőtípus figyelhető meg: a hosszú, sálszerűt (az ország egész területén); a négyzetes alakút (palóc vidéken, Kis-Alföldön, Békésben stb.); és a lepedőhöz hasonlót (Drávától felfelé haladva, Qaram völgyig). Ezt a három ősi típust a múlt század elejével rohamosan terjedő kis négyzetes kendő szorította ki lassan a viseletből.

Ezek, a még ma is ismert kis kendők, átlóra hajtva, tehát, mint háromszögletű formában kerülnek az asszonyok fejére. Legegyszerűbb alakjuk a fehér, közvetlen a hajat fedő hátra kötött kendőcske, díszesebb formájuk a fehér, de hímzéssel ékesített és áll alá kötött felső kendő; ezt azonban később a színes selyem, perkál és karton szinte teljesen felváltotta, illetve ünnepi viseletté változtatta.

A nagytarcsai és Galga menti falvakban elterjedt fehér hímzéssel díszített fehér vasalt fejkendő kivételével szinte valamennyi felsőkendő gyári termék. Ezekhez vásárokon (36. kép), nagyobb városok boltjaiban, vagy helyi szatócsüzletekben jutottak.

Pest megyében a kendők hasonlóságát a beszerzési lehetőségek is magyarázzák. Vannak közöttük "százvirágos" kendők, amelyeket viselőik hímeztek ki (37. kép), s vannak gyári nyomott mintásak. Előfordult, hogy a gyárira kézzel hímeztek még, mert úgy jobban sajátjuknak érezték.

34. Rojtos, bársony ünnepi kendő Oalgamácsáról

TI