Jáki Réka: "Hej párta, párta, gyöngyös koszorú…". Vezető a magyar Millenium alkalmából rendezett kiállításhoz (Szentendre, 2001)

35. Elől csomózott kendőben sváb aszszony

Színük igen változatos. Jellemző, hogy télen sötétebb színeket hordtak: kéket, feketét, barnát, püspöklilát (34. kép); míg nyáron a világosabbak, virágosabbak, kockás szövetkendők voltak a kedveltebbek. Legszebbek az ugyancsak télen viselt ünnepi plüsskendők, s a szentendrei szigeten hordott "lángrózsásak".

A színekkel utaltak életkorukra is, hiszen minél sötétebb a kendő, annál korosabb a viselője.

A rangot jelzi az anyag minősége: aki jobb módú volt, annak szebb és drágább anyagból készült a fejkendője. Ami mégis egyező volt, az elsősorban a szabásra vonatkozott. A fejkendők kötési módjai is változhattak tájegységek, települések, nemzetiségek szerint. Köthették:- az áll alatt bogra, vagy csokorra;- a tarkóra, hátra; de az is előfordult, hogy- nem kötötték be, vagy csak az áll alatt megfűzték.

A fejkendőt kezdetben csak felső főkötő, majd az alsó főkötő helyett is használták. Úgy tűnik önálló formában a fejviseletek közt a legtovább él, hiszen még ma is fontos kiegészítő darabja a mindennapok öltözékének.

36. Régi viseleti darabok árusítása a túrái vásáron

37. Kézzel hímzett "százvirágú" kendő, lángszín selyemanyagon Galgamácsáról

23