Jáki Réka: "Hej párta, párta, gyöngyös koszorú…". Vezető a magyar Millenium alkalmából rendezett kiállításhoz (Szentendre, 2001)

Nők

A férfiaktól eltérően a nők a korokhoz kötődő divatokból egyegy elemet továbbmentve, ezek egymásra rétegzésével tették alkalmassá a haj- és fejviseletetet a családi állapot, az életkor, a megjelenési alkalmak, a vagyoni helyzet, társadalmi rang, a nemzetiség jelzésére. A népi hajviselet az úri osztály változó frizura divatjától kevésbé függött, és ugyanúgy, mint öltözködése, ez sem követte gyorsan az úri divat változásait.

A keresztény Európában csak a lányok járhattak hajadonfejjel, az asszonyok betakart fővel ismerték el férjüknek való alárendeltségüket, illetve hirdették férjes voltukat. Még a hajadon elnevezés is azt támasztja alá, hogy a lány a legritkább esetben (télen, bizonyos alkalmakkor, pl. a májusi, októberi litániákra, vagy a hajnali misékre) takarta csak be a fejét, akkor is csak kendővel. De az asszonyokhoz hasonlóan a lányok is bekötött fejjel végezték a határbeli munkát, kendőt kötöttek a nagy konyhai főzésekhez is.

Az asszonyok közösségébe a lányok a kontyolással léphettek be. A kontyba feltett haj takarására szolgált a főkötő. Mivel kontyot csak asszony hordhatott, ez egyben azt is jelentette, hogy főkötőt is csak a férjnél lévő nők tehettek fel. így vált a főkötő státuszszimbólummá az évszázadok alatt. Jelezte, hogy a nő férjnél van. A "Bekötik a fejét..." szólásunk is ezt igazolja.

12

9. Zsámboki kislányok hajfonata kisbokorral