Jáki Réka: "Hej párta, párta, gyöngyös koszorú…". Vezető a magyar Millenium alkalmából rendezett kiállításhoz (Szentendre, 2001)

4. Aszódi idős férfi kalapban

5. Ifjú menyecske és férje Bagról

tűztek bele, hogy szét ne omoljon, vagy összecsavarták, befonták, s különböző módon fölerősítették. Az Alföldön, különösen a pásztorok között szokás volt a halántékon levő hajfürtöt csigába bodorítani (1. kép). Ez a hajviselet 1848-tól kezdett a divatból kimenni, amikor a honvédseregbe besorozott köznép haját rövidre nyírták.

Míg néhány öltözetdarab kivételével a férfiak és a nők hosszú évszázadokig hasonló vagy éppen azonos felsőruhákat is hordtak, addig haj-és fejviseletük szembetűnően eltérő volt.

A férfi fejviseletnek nincs egy olyan kötelező alapegysége, mint a nőknél az évszázadokon át tartó főkötő. Ahogyan a rangokat jelezte a fejrevaló, a paraszttársadalmon belül a házasembert is megjelölte süvege, kalapja, amit tisztelete, alázata jeléül vett csak le. Csupán a 17. század végétől vált elképzelhetővé, hogy a férfiember fedetlen fejjel járhasson, s egy jó évszázad kellett még ahhoz, hogy így az utcára kiléphessen. Paraszti körökben ez a lehetőség még egy századot késett. Meglett férfi csak templomban, sok helyen még a házban is csak evés közben vetette le, és tette a kalapját maga mellé a padra.

9