Jáki Réka: "Hej párta, párta, gyöngyös koszorú…". Vezető a magyar Millenium alkalmából rendezett kiállításhoz (Szentendre, 2001)

Maga a kalap szavunk sem túl régi: a 16-17. század fordulójáról idézhető először írott forrásból, így aránylag gyorsan elterjedt a köznépnek járó durva marhaszőrből és juhgyapjúból nemezeken, széles karimájú formában. Az ilyen kalap a 18. század elején országszerte szériában készült a kalapos-műhelyekben (6.kép), a felnőttektől a 12-13 éves, sőt még kisebb apró gyerekeknek is.

A kalaposok vállalták áruik "felfrissítését": újrabélelését, szegését, újrafestését és újrazsinórozását.

A Pest megyei férfi kalapok széles karimájúak, laposak, a délebbi vidékeken csúcsosabbak, süvegszerűek (2. 3. kép).

A szlovák nemzetiség hatására tovább használatban volt a viszonylag széles kalap, pl. Aszódon (4.kép).

A széles karimájú kalap "vetélytársa" a gömbölyű tetejű, csészealjszerűen felhajló karimájú pörge kalap lett (5. kép).

Ez a kalap forma az 1848-as forradalmak, így a magyar szabadságharc tábornokainak egyenruhájához is hozzátartozott, és az önkényuralom elleni néma tüntetés éveiben Kossuth-kalap néven vált országszerte divatossá. A történelmi eseményekhez és Kossuth Lajoshoz szorosan kapcsolódó Cegléd csak erősítette ennek a kalapformának a továbbélését, amelynek később különféle változatai éltek (7.kép).

6. Honori kalapos műhely

10