Verba Andrea: Séma 2. Vincze Ottó kiállítása. Szentendrei Képtár, 1998. október 20 - 1999. január 31. (Szentendre, 1999)
1-es diptichon-képlet / I. Diptichon-Formel, 1992 akril, vászon, üveg, fa, fém / Akryl, Leinwand, Glas, Holz, Metall, 180 x 260 cm amely külön jelölés nélkül, csak mint optikai középpont van jelen. A szöveg és kép, a jel és jelentés ilyen abszurd, egyenletszerű meghatározása a továbbiakban sem idegen Vincze Ottó művészetétől. Akár a korai avantgárd alkotásaiban, a kép némi iróniával ugyan, de a vizuális és a fogalmi jelrendszer, a retina és a szürkeállomány egységét szemlélteti. Vincze Ottó művészetében, ahogy már többen megállapították, az igazi fordulat 1994-ben következett be. A Rögzített dobások4 című installált objekt, mely a Szentendrei Művésztelepi Galériában került először bemutatásra, egészen új térfelfogást tükröz. A céltáblaként felfüggesztett, üveglapra felvitt, nagyméretű szabásminta egy férfikabát hátnézetét adja. A minta előtt keskeny faállványon lefordított vizespoharakból megépített üvegfal, melynek három poharában három zsonglőrlabda. Megáll az idő, avagy vitrinben az elkapott pillanat... Habár megnevezhető személy nincs jelen, az áttetsző üvegfal mögött a tárgyak mégis történetet írnak. A labdát földobta valaki, de nem tudjuk, kinek. A pálya íve esetleg kiszámítható, de iránya már kétséges. Paradox labdahelyzet, követhetetlen mozgásfázisok - igazi zsonglőrmutatvány. Az üvegpoharak sorfala mögött a vásári mutatványosbódé emléke dereng. Az Átvilágítás5 című installált objekt 900 db kötegelt, földmérésben használatos facövekre fektetett üveglap, amelyen egy mellény bal elejének szabásmintáját rögzíti a kettős vasalás. Munkaasztal vagy fakírpad? A tömör tüskelábazat iszonyú-szép rasztere fölé, egy az 50-es évekből származó, szürke fémtestű, sisakforma lámpaernyő hajol, fénykörében a formájában és méreteiben pontosan rögzített áldozat, a mellény ideális képe látható. A minta, amely örökkön megvalósulásra vár, mint rögzített kép, múzeumba illő világmodell. A Rögzített dobások és az Átvilágítás című installációk névtelen főszereplője az üveglapon, illetve a régebben a kartográfiában használatos asztralon filmen megjelenő, felnagyított szabásminta. Az ugyanekkor készült Drót-dauer és Négy fázis című objektek6 esetében pedig a működési elvet keresztmetszet formájában bemutató műszaki rajz tölt be hasonló feladatot. A felnagyított szabásminta, mint szemléltetőeszköz sem veszíti el nyilvánvaló figurativitását. Úgy tűnik, e szabásminták kései rokonai azoknak a bábuknak, amelyek először antropomorf sírjelmotívum gyanánt népesítették be Vincze Ottó képeit. A szentendrei festészetben a figura elvont, bábszerű megjelenítése, valamint az architektúra mint a ké-4
