Mucsi András - Kiss Joakim Margit (szerk.): Beck Judit festőművész gyűjteményes kiállítása. Szentendrei Képtár 1990. szeptember - október. Pápa, Városi Galéria 1990. október - november (Szentendre, 1990)
6 FESTŐ - művészcsaládban „Nasád, én kegyednek nem korrigálok, hagyom kedve szerint dolgozni." Vaszary János festőművész mondta ezt a mondatot tanári bírálat helyett az elsőévesek egyikének valamikor a huszas évek közepén, midőn az éppen Párizsban tartózkodó Csók István kollégáját helyettesítette a Képzőművészeti Főiskola szomszédos osztályán. Az ifjú hölgy növendék, akinek rajzát a mester szemrevételezte, s aki korengedménnyel került be az akadémia Csók-osztályára, lévén csupán tizenhat esztendős, összetörtén tért haza és ismételte el tanára szavait, mint tehetségtelenségének bizonyítékát. Apja éppen aznap volt hivatalos az úgynevezett Szinyei-vacsorára Vaszarvval együtt, s ott összetalálkozva vele menten föltette a kérdést: Valóban tehetségtelennek tartja a leányát? „A te lányod volt? Honnét tudtam volna?! Ellenkezőleg: egyéniség. Kár volt oda jönnie, csak elrontják a főiskolán" - válaszolta szobrászművész kollégájának. Веек О. Fülöpnek, aki Judit lánya kesergésének okát tudakolta. Az idei őszön nagy életművének java darabjaiból rendezett kiállítását szemlélheti a művésznő Szentendrén és Pápán, és vele mindazok, akik érdeklődnek egyéni piktúrája iránt. Az idáig vezető hosszú út főbb állomásaira, körülményeire talán nem érdektelen visszanéznünk ebből az alkalomból. Több művészt találni egy családban, akár művészdinasztiákra is lelni, nem nehéz feladat, ehhez elég átvizsgálni a lexikonokat. Ha magyar példát akarunk említeni, óhatatlanul a Ferenczy család neve jön a nyelvünkre, kivált Szentendrén, róluk mindenki tud a művészetbarátok nagy táborában, a szakma pedig könyvekben, tanulmányokban tárta föl ötük egymáshoz és a képzőművészeti mesterségekhez kötődő szálait. A Beck művészcsaládról nem esik érdemleges szó a művészeti irodalomban. Kettejük immár a magyar szobrászat klasszikusa, és a másik három is maradandó művekkel járult hozzá a hazai szobrászat és festészet kedvező összképéhez. Beck Ötvös Fülöpről és két gyermekéről: Juditról cs Andrásról, továbbá testvéröccséről: Fémes Beck Vilmosról és annak feleségéről. A familia Pápáról származott, molnárok, lisztkereskedők, iparosok voltak férfiaik, a két szobrász fivér - Fülöp és Vilmos - édesapja történetesen nem hétköznapi műszaki érdeklődésű és érzékű lakatos és műszerész, aki célszerű találmányokkal is fölhívta magára a figyelmet, művészemberről azonban nem szól a máig hézagos családi krónika a korábbi időkből. Fülöp vált ki először a sorukból: a vágyott szobrászat helyett azonban az ötvösséget kitanulni irányította tálentumát a bemutatott rajzokból kevésnek ítélő Keleti Gusztáv, a Mintarajz Tanoda festő igazgatója, mondván: az egyben gyakorlati pálya is. A fémművességbe belesodródott legényke tehetségét a kényszerpályán is megmutatta: haszálati és dísztárgyait szobrászi módon alkotta meg a múlt század végének hozzánk is elérő nagy európai stílusáramlata, a szecesszió szellemében. Hogy mennyire komolyan készült az ötvösségre, azt neve is mutatja: egy régi mester. Kecskeméti Ötvös Péter példája nyomán elhatározta, hogy „vezeték és keresztnevem közé. amelyeket szégyellnivalóan sivár és lehetetlen neveknek tartottam, becsempészem az Ö-t" - írta élete vége táján lejegyzett Emlékezéseiben. így nevének Ö-je ötvöst jelent és nem Ödönt, mint sokan vélik. Két öccse közül Márton bronzöntéssel foglalkozott, mely a szobrászattal, iparmüvészettcl szoroan összefonódott mesterség. Vilmos ugyancsak kitanulta a bronzöntést, majd az Iparművészeti Iskolában ötvösséget és mintázást tanult, ezekben képezte magát külföldi tanulmányútjain is. és csak hazatértével (1909) váltott át a szobrászatra. A fém megformálása, a vele való bánás kedvelése késztethette nevének kiegészítésére a Fémes megkülönböztetéssel. Messze talán nem járunk az igazságtól, ha a Beck fivérek munkásságában megmutatkozó szecessziós korszellemet, azaz az összművészeti harmóniára való törekvést még neveikben is fölfedezzük; a formálandó anyag, a munka, a mesterség, a kézművesség tisztelete és becsülete az egész család működését mind a mai napig jellemzi. Négy gyermek forgolódott Filippó mester - barátai így hívták Beck Ö. Fülöpöt - műterme, faragószintje környékén, mindük előtt ugyanaz a látvány és példa volt. Pál gépészmérnök lett. egyetemi tanár az USA-ban. Márta vegyész idehaza, mindketten barátai és értői, de nem művelői a művészeteknek. A másik kettő, hogy bibliai szóval szóljak: megszólíttatott. és ők engedtek a hívásnak, művészeti pályát választottak maguknak.
