Mucsi András - Kiss Joakim Margit (szerk.): Beck Judit festőművész gyűjteményes kiállítása. Szentendrei Képtár 1990. szeptember - október. Pápa, Városi Galéria 1990. október - november (Szentendre, 1990)

7

Judit első emlékei édesapjáról: „Szánkón húzott, s ahogy megállva rám visszanézett, bajuszán és szakállán a fagyban rátelepedett zúzmarával, úgy láttam: szép papám van." A másik hétköznapibb: „Nyamvadt voltam, betegeskedő, rossz evő. Apám a spenótot igyekezett belém diktálni...” Az első lépcsőket mestersége irányában szintén otthon mászta meg. „Ötéves koromban elloptam apám színes ceruzáit. - Örült neki. Rajzolásomhoz-firkálásomhoz, ahogy később egyre komolyabbá váló ábrázolásomhoz körülhatárolt, megkötő bírálatot és útmutatást nem adott, de figyelte amit csinálok és egy-egy tapintatos megjegyzéssel irányított. Egyébként mind a négyen rajzoltunk, és modellek is voltunk mindenhez, amihez csak alkalmasak voltunk modellnek. Iskolássá válva is éreztük, tapasztaltuk figyelmét, érdeklődésünk értő terelgetését. Például míg érmeit cizellálta, amire sok alkalom adódott, maga köré gyűjtött bennünket, és mi fennhangon a Toldit olvastuk. Édesanyánk szerepe más volt, ő a művészvilágba beleigazodott, maga nem foglalkozott effélével. Elkényeztetett lány volt. tizenkét évvel fiatalabb apánknál, új helyzetéhez alkalmazkodott."

Judit serdülésével egyidőben tapasztalhatta Beck Ö. Fülöp lánya érdeklődésének, a festői pálya iránti vonzódásának megerősödését, és örült a mutatkozó jeleknek. Bele nem szólt munkálkodásába, anyagot hozzá viszont szívesen adott. „A véleményemet is kérte és méltányolta. Gátlásom vele nem volt, vitatkoztam bátran, nyíltan, főként pedig társalogtam apámmal. Hasznomra voltak ezek az eszmecserék... így megértő volt akkor is. midőn kijelentettem: semmi kedvem matekot és latint tanulni, neki akarok vágni a festői mesterség megtanulásának. Apám belátta ezt. Csók István pedig rendkívüli növendéknek vett fel osztályába. Vaszaryval való első találkozásomhoz hozzá kell tennem: a főiskola előtt stúdiumot én nem rajzoltam - „komponáltam", de ott már láttam, hogy a tanulmányok rajzolását meg kell tanulnom. Ezért mikor a mester a rajzom elé a bakra leült és nézte és nem szólt hozzá - összeomlottam."

Kivételezésben Csók osztályán nem részesült, de figyelemben igen. „Juditka, nem elrontani!" - ezt sokszor mondta tanítványának a mester, és a szokásos korrektúra-időn kívül is benézett a műterembe, „hogy tényleg nem rontottam-e el." A társak annál többet „kényeztették", köztük Kepes György és Trauner Sándor: - Trau kiváló portrét is festett róla, és barátságuk máig élő.

Festői önállósulása során Beck Judit olyan csillagokhoz igazodott, melyek nem voltak meghatározók apja egén. Ha nem értett is egyet lánya munkálkodásával, figyelemmel és méltánylással szemlélte. Politikai tekintetben sem volt ez másként. Hogy családja mit jelentett Filippó mester számára, benne mestersége folytatásának reménye mennyire kialakult csendes, meditativ, alapos munkát szerető személyiségében. arra jellemző: feleségét külön megkérte, hogy 1914-ben, első nagy szobrászi kiállításának megnyitójára az akkor hároméves András fiukat elhozza.

„Móricz Zsigmondékhoz - volt rá eset - apám a nyakába ültetve vitt át engem" - emlékezik Beck Judit. „Amikor Babitsot mintázta, én is festettem a költőt." Beck Ö. Fülöp barátsága a Nyugat sok írójával-költőjével szintén előnyére vált gyermekeinek, különösképpen a művészeti pályára induló kettőnek.

„A család kötöttségeit, apám türelmének határait én nem éreztem. Emelt az, hogy ő figyelt rám, és én nagyra tartottam a vélemény ét a szellem legkülönbözőbb területein - az irodalomtól a képzőművészetig. Ez a kedvező viszony valahogy nem terjedt ki a testvéreimre, ők feszélyezettebbnek érezték."

Beck Judit érdeklődése és tanulása ifjan más művészeti terekre is kiterjedt, így a táncéra is. - ezt Szentpál Olga növendékeként tanulta. Adódott rá alkalom, hogy ilyen nemű tudását színházi produkciókban kamatoztassa: a Lüszisztraté egyik szín re állít á s á b a n a szereplők mozgását ő komponálta. A Gombosi György művészettörténész feleségeként élt szűk évtizednyi időben ismét más hatások érték. „Férjem olaszul és németül kitűnően beszélt, sokat voltunk Olaszországban és Párizsban. Londonban is. A Louvreban sokat v itáztunk. Ö a régiekkel foglalkozott elmélyülten. különösen az itáliai művészettel, sokat tanultam tőle. Viszonozni ezt a kortársakról szólva tudtam, akiket ő kevésbé ismert."

„Apám és Tamás - legnagyobb hatással rám ez a két férfi volt" - mondja visszanézve a művésznő, aki élete második felét Major Tamás színművész oldalán élte. „A Vigadó baloldali estjein 1942-43-ban láttam fellépni. Aztán a margitszigeti uszodában voltunk együtt Radnótival és Tamással is: - Tamás szimpatikusán hallgatag volt. Fellépéseit társaságunkban én kritizáltam egyedül. Sokszor jártak nálunk, tőlünk gyakran Szentpálékhoz mentek."

Volt eset rá. hogy jelmezt tervezett, díszletet festett Beck Judit a Ligetben működő kis színház előadásaihoz, így Csokonai Karnyónéjához. mit Major Tamás rendezett. 1945. után bejáratos lett a Nemzeti Színházba a festőnő. a próbák legkivált érdekelték, a színészek ott még sűrűn váltogatott megmutatkozásai: a szerepen kívül és már a szerepben. Ez az átváltozás igen sok látható és rajzban-festmenyben megmutatható, abba átültethető jelenséget kínált a festő számára. Élt is élményei hatásával Beck Judit, színészportréinak, sok esetben jelmezes portréinak sora hosszú, és szerepük, jelentőségük nem