Mucsi András - Kiss Joakim Margit (szerk.): Beck Judit festőművész gyűjteményes kiállítása. Szentendrei Képtár 1990. szeptember - október. Pápa, Városi Galéria 1990. október - november (Szentendre, 1990)

27

Irodalmi Szemle. 1947 november

Beck Judit számára az élet elevensége nélkülözhetetlen kellék a festői tevékenység végrehajtásánál, talán éppen azért, mert nem tekinti hivatását csupán díszes szerepnek. Sokkal inkább a szükségszerű és köteles tennivalók szolgálatának fogja fel, mely felelősségre nevel embertársaink és környezetünk irányában. Stúdiumszerű vázlataiban, könnyedén papírra vetett rajzaiban is van valamiféle együttérzés a mindennapi sorsokkal és keservesen küszködőkkel, s ez még csak nem is holmi női ellágyulás nála, hanem tudatos magatartás következményé, a közösségi eszmék jelenléte festés közben.

POGÁNY Ö. GÁBOR

Derkovits Terem. 1960 Február (Katalógus)

A színház és Szentendre a két biztos rév Beck Judit életében. Ó is mint annyi festő, rajongó szerelmese ■Rab Ráby városának. Ismeri minden kövét, sikátorát, domboldalra kúszó kertjeit. ízes gyümölcseit, virágainak illatát, ezernyi színárnyalatát. Ismeri a parányi romantikus város piacának színes forgatagát, s hányszor élhette át a dunai táj monumentális, színharmóniákban állandóan változó hangulatát? Az ezerarcú, annyiszor látott és szeretett tájban úgy járkál, mint egy felfedező. Szinte gyermekes örömmel, az alkotás a műgyakorlat örömével fedezi fel az új szépségeket.

Aki figyelemmel kísérte Beck Judit pályáját, most egy kivirágzott, színeiben, komponáló módszerében merészebb és minden tekintetben felszabadultabb, érett fölényes tehetséggel találkozik. Mintha újjászületett volna, palettájáról mintha az utóbbi évek letörölték volna a komor, rezignált színeket. Szellemes meglátásait, ötleteit béklyók nélkül, csak a művészi ökonómia rendjére hallgatva valósítja meg. Képzeletben emelkedetten és gazdagodva látja a valóságot, melyet híven a szentendrei hagyományokhoz nemcsak átél, hanem újrakölt, hogy művészi dokumentumokat állítson emberi sorsoknak, életeknek, típusoknak, tájnak és virágnak, az élet teljességének.

DUTKA MÁRIA

Csók István Galéria. Budapest, 1966 Január (Katalógus)

... a művész az utóbbi évek termésében jogos tradícióból merített, a sajátmaga hagyományaiból. Portréiban a jellemábrázolás - ez is Beck Ö. Fülöp örökség - mellett expresszív vonások és - ez nem pejoratív - nőies szubjektivitás adják az alaphangot. Tájképei, falusi részletei. Szentendre vidékének a képei és a külföldi utak rajz és akvarell-jegyzetei az érzékeny, direkt reagálást rögzítik.

...A festő oeuvre-jében nagy helyet foglal el a virágcsendélet. Annak ellenére, hogy Beck Judit nem „virágcsendélet-festő" Előadásának szárazságával többet mond a látványnál, a természet felületi szépségeinek megragadásánál. Főképpen virágcsendélet a tárgya az üveghátlap-festményeinek. Beck Judit ezzel az eljárással felélesztette a Hinterglasmalerei régi műfaját, s ahogy harsány színei sem a népművészetet utánozzák - itt a folklór tagadhatatlan hatása csak másod- vagy harmadlagos - újfajta technikája sem majmolja az elődöt, a népi ikonfestést. Utóbb valóban korszerű eljárást kezdeményezett a festő, amikor az üveget átlátszó műanyaggal, plexivel kezdte helyettesíteni. Magában mindez csak technikai játék volna, de Beck Juditnál az indítást mindig a festői mondanivalója adja, eredménye pedig az ősi és az új művészet ötvözése.

FRANK JÁNOS

Mednyánszky Terem. Budapest. 1972 November (Katalógus)

Beck Judit nem portréigénnyel festi a virágokat: egyedi karaktervonásaikból csak azt figyeli meg. amit a festő anélkül is észlelhet, hogy az igazi festészet határain túlra tévedne. Célja túlmutat a lefestésen. A virágon keresztül a virágot termő évszakról szól. Annak ízét. zamatát. atmoszféráját sűríti egyegy képbe. A virág mint szülőévszakának tükre, a végtelen természet periodikus megújulásának érzékletes kifejezője: életünket át- meg átszövő múlandóság az állandóság köntösében.

TÓTH ANTAL