Mucsi András - Kiss Joakim Margit (szerk.): Beck Judit festőművész gyűjteményes kiállítása. Szentendrei Képtár 1990. szeptember - október. Pápa, Városi Galéria 1990. október - november (Szentendre, 1990)
Janus Pannonius Múzeum. Pécs, 1968. Szeptember (Katalógus) Beck Juditnál a Pozsonyi úton Van-e festőnk, kinek élete, munkássága világosabb, örömtelibb az övénél, akinek 'a sors bőségtarisznyájából több jót adott? A legendái csillagra gondol az ember, mely néha, születéstől azonos fénnyel kísér. Et puis eile est charmant. Beck Judit otthona a Pozsonyi úton telve fénnyel; szemközt a budai hegyek, lent a Duna-parton játszó gyerekek, a padokon megpihenő emberek. Mert most a'nap hossza alámenőben, a délután lassúja ez. Festményeket nézünk, azokat, melyek mostanában tértek haza Wienből, egy kiállításról. Főképpen arcképek ezek, színészeké, híreseké, köztük férjének, Major Tamásnak arcmása.-„A jellem kutatása, ábrázolása, a kifejező eszközök keresése - valójában ez volt mindvégig munkám célja és értelme.“ Beck Judit tehát arcképfestő, a műfaj ritka-ritka művelője. Életének nagy részét a színház világában tölti, ismeri, amiről szól; azt vizsgálja, miképpen formálja színpadi szerepét a színész, az az ember, akit „civilben“ is ismer. Színészek képes krónikája, jellembeli históriája ez az arckép-sorozat, persze, nem a régi metszetek hősei, még kevésbé a mai újságrajzok fölvillanásai, hanem inkább - rokonabb Manet Elie Faure-jával. Mert Beck Judit Csók Istvánnak volt a tanítványa, tanult a franciáktól és természetesen, szereti Rippl-Rónait. Aztán újabb, sok bensőséges jegyzet a színház belső a „kulisszák mögötti“ életéről. És egy-egy színpadkép, az elsők még abból az időből, amikor Beck Judit egymaga rajzolta „Duda Gyuri“ városligeti előadásának színpadképét, kosztümjét, plakátját. A nyarat a dunántúli tájban, Szentendrén, Nagymaroson, Zsenyén tölti; ám amikor öreg fatörzseket, terebélyes fákat tanulmányoz-rajzol, ott is a jellemzőt kutatja. Vizsgálva, miként mutatkozik meg a fatörzsek növekedésében a belső feszítő erő, némelykor gyötrődő, szinte drámai hősökké válik a fák sora, vonulássá, belekarolva ama másikba, ahol barátként színházi hősök menetelnek. Aztán szélesre tervezett, színpadképekre emlékeztető tájak, telítve ezúttal is világossággal. - Örömet csak a másiknak adhatunk - ha igaz ez így, ahogy rajzol Beck Judit, ahogy húzza a vonalat, szemléletének nyíltsága, bizalma, egyszerűsége madárdalra, örömátadásra emlékeztetnek. 28 MARTYN FERENC Művésztelepi Galéria. Szentendre, 1976 Április (Katalógus) Témavilágát tekintve Beck Judit festészete a Szentendréhez kötődő hazai piktúra egyik leggazdagabb színfoltja. Mukásságában egyaránt fontos helyet kap az arckép, az életkép, a tájkép és a csendélet. A környezet, a természet minden jelensége festői téma lehet számára, minden, aminek látványa emberi él-. ményekkel párosulhat. Egyéniségének ez a nyitottsága, közvetlensége, érdeklődésének elevensége teszi sokrétűvé művészetét. Népszerű színészportréiban a változékony emberi arc kifejezésének gazdagságát kutatta, munkaábrázolásain a tájban dolgozó emberek mozgó alakjainak ritmusából komponált képeket. A színek iránti érzékenységét, technikai készségét csendéletei, virágképei tanúsítják a legszebben... Egy-egy ágat, virágszirmot közelebb hozva a szemünkhöz, kiemeli a nagy természetből úgy, hogy egy kis töredékben a növényvilág végtelen gazdagságát éreztesse velünk. MUCSI ANDRAS
