Molnárné Hajdú Margit: Vezető a Nagytarcsai Falumúzeum kiállításaihoz (Szentendre, 1977)

1730—1900 között a földműves nép jelentős része előbb Grassalkovich, majd Kende uraság nagybirtokán dolgozott A XX. század elejére a falu megművelhető területének nagy része a helybeli lakosságé lett.

A kapitalista társadalomban a zöldség- és tejtermelésből próbáltak megélni. Egyre nőtt azonban a fővárosba járó, építőiparban és bolgárkertészetekben dolgozó napszámosok száma. Közülük többen kapcsolatba kerültek a munkásmozgalommal. A két világháború között csak lassan fejlődött a község.

1944. december 28-án szabadította fel a falut a Szovjet Hadsereg. Az azóta eltelt évek alatt a község népének életszínvonala állandóan javul. A lakosság új, vagy teljesen újjáépített kényelmes, jól felszerelt családi házakban lakik.

A munkaképes felnőttek nagyobb része a budapesti ipari üzemekben, kisebb része, főleg az asszonyok, a Szilasmenti Egyesült Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben dolgozik.

4