Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - SZABÓ LÁSZLÓ: Árucsere a Közép-Tisza vidékén a XIX-XX. századforduló idején

Többször felhívtuk már a figyelmet arra, hogy midőn akár egyetlen jász vagy kun településről beszélünk voltaképpen, meghamisítjuk a valóságot. Egy kiragadott jász vagy kun település mögött ugyanis mindig ott van az egész Jászság vagy Kunság. A település erejét, tekintélyét a többi is emeli, mintegy biztos hátteret ad. Szavatolja kapcsolatait. Jászberény, a központ különösen nem jelenik meg önmagában, hanem az egész Jászságot képviseli, s ez növeli cselekedetének, értékének, megbízhatóságának súlyát. Amikor az Alföld kultúráját meghatározó főbb tendenciákról először írtam ugyan Jászberény hatásáról beszéltem (kitelepülés, jász-expanzió, külön élő nagycsalád, az erős katolikus kultúra, munkaerkölcs), de hangsúlyoztam, hogy ezen az egész Jászságot kell értenünk, Jászberény csak szimbóluma a Jászságnak, s a könnyebb megjelölés értelmében használom a helységnevet a terület neve helyett. A Jászságot és a Nagykunságot olyan erőteljes mezővárosi hálózatnak (együttesnek) fogtam fel, amely nagy térségben és tartósan érezteti hatását, ugyanakkor a térségen belül egymást mintegy korlátozzák, nem engedik meg, hogy az egyik a másik fölé nőjön, s igazi várossá váljék} Ha most ezt a jelenséget a vásárok és a piacok szempontjából gondoljuk végig, úgy véljük a térségre, a Közép-Tisza vidékére vonatkozóan bizonyos sajátosságokat, az Alföldön belül egy elkülönülő foltot fedezhetünk fel. Valamennyi nagykunsági település 1848 előtt város is volt, s természetesen legalább a várossá emelésekor (ha nem korábban) megkapta a vásártartási jogot is. Ugyanígy a gyakran magát a Nagykunsághoz soroló Mezőtúr is.

9 A Jászság 11 települése közül Jászdózsa, Jászjákóhalma és Jásztelek bár nem városok, a polgári korszakban mégis sikerült vásártartási jogot szerezniük. Érdekes, hogy még 1896-ban is fontosnak tartotta az addig csak hetivásárral rendelkező Jásztelek, hogy vásártartási jogot szerezzen. Heti piaca különben valamennyi jászsági településnek volt.

10 Jóllehet a jász települések fele volt csak városi rangú, magukat a városi joggal nem rendelkezők egyenrangúnak tartották, sőt városnak nevezték. A halmazos, kétbeltelkes jászsági településeken a község belső magját (a templom, iskola és községháza körüli területet, ahol a heti piac is volt) minden községben városnak nevezték: „Bemegyek a városba!","Éppen a városba vótam, káposztát akartam venni, mikor...", „Könnyen megtalálja. Leszáll a vonatról, megindul az úton, az egyenesen a városba visz. " A falu külső szélén lakóknak a közponám ezekre külön nem hivatkozunk. Idézett munkáink bibliográfiájában könyvészeti adataik fellelhetők. 8 SZABÓ László, 1978. 9 FODOR Zoltán, 1975. ; SZABÓ László, 1978.a.; SOÓS Imre - SZABÓ István SZABÓ László, 1980. I-II. 619-644. Mezőtúr.; SZABÓ László, 1987. 10 Itt jegyzem meg, hogy az 1896-ban Kunszentmárton pusztájából, tanyavilágából községgé alakult Mesterszállás Kunszentmárton árnyékában is fontosnak tartotta, hogy hetivásárt tarthasson. GULYÁS Katalin, 1997. 22.