Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
MŰVELTSÉGI ELEMEK VÁNDORLÁSA - NOVÁKNÉ PLESOVSZKI ZSUZSANNA: Kulturális elemek átvétele és szellemi kölcsönhatások a mezőberényi szlovák evangélikusság életében a XVIII-XIX. században
nemzetiségi kultúra egymásra gyakorolt hatásában, kultur-kontaktusában a kulturális elemek cseréjét, és az irányokat, kulturális elemek átvételét jelentik azok a szellemi kölcsönhatások is, amelyek egy multikulturális rendszeren belül hatnak a főleg egyházi és polgári kultúrára. A helyi szlovákság egyház és iskola alapítása tulajdonképpen a letelepedéstől számítható. A Felföldről magukkal hozott tanító, magával hozott biblikus cseh nyelven írt bibliájából és Tranosciusból tanította a sövényfalú templomban, majd saját házában a néhány család gyermekét. A szlovák és magyar nyelvű istentisztelet különböző időpontú megtartása már az önálló gyülekezeti élet megteremtését jelenti. Továbbá az anyanyelvű pap és tanító, később a külön templom (1797), a külön paplak, a külön malom, külön iskola. A Vadas Mihály házának „Oskolai háznak" való kijelölése segíti azt, hogy 1848-ban a 3870-es létszámú gyülekezet 410 gyermekét jobb körülmények közé helyezhessék. A tantermek számának bővítésével - bár osztatlan volt az iskola -, egyre több néptanítóra volt szükség. A tanítók elsősorban a Felvidékről érkeztek, általában valamelyik itteni gimnázium retorikai osztályát végzett szlovákon kívül magyarul és németül jól beszélő, lelkészi ajánlással érkezett, gyülekezet előtt bemutatkozók voltak. Általában már gyakorlati ismeretekkel is rendelkeztek, s a biztosabb megélhetés miatt választották a dél-alföldi gyülekezetet. Több nyelvet beszéltek tehát, s ez Berényben a többnemzetiség miatt alkalmazási feltétel is volt. A társadalmi réteg - amelyből a tanító származott -, általában a jobbágyság, vagy a városi, mezővárosi polgárság. A helyből, a környékről - elsősorban Békéscsabáról, Sarkadról - érkezők a gazdagabb paraszti réteghez tartoztak. Származásuk, születésük, környezetük, valamint előző állomáshelyük meghatározta kultúraközvetítő és szokáskialakító szerepüket. A pappal együtt a kulturális örökség kialakítói lés közvetítői. A magasabb kultúra elemeit magukba építették, de a népit is őrizték szükségszerűen és hagyományozták, (a tanító úrnak paraszt, parasztnak viszont úr). A tanítók között voltak magas műveltségű lelkészek is, akik papi hivatásuk mellett tanítottak is (leviták). A tanítók - mint tudjuk - képesítés nélküliek voltak, de nem voltak képzetlenek, széleskörű szakirodalmi tájékozottsággal rendelkeztek, sokoldalú emberek voltak. Közöttük emelkedik ki Wylim János a XIX. század első felében, aki Nagykárolyból érkezett Mezőberénybe. Tanító, kántortanító, de - ami ritka - prédikátor is. Gyakorlati oktatás terén is jeleskedett. Gyümölcsfák nemesítésével foglalkozott, s az ismereteket elterjesztette a lakosság körében. Természeti tantárgyak szemléltető oktatása, tisztálkodás, tisztaságra nevelés, egészséges hajviselet szorgalmazása (a hajfonatok levágása ollóval az iskolában) fűződik tevékenységéhez. Magyar nyelvű oktató történeteket írt. 3 Skolka András (1777. november 25-én szü3 NOVÁKNÉ PLESOVSZKI Zsuzsanna, 2004.
