Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MŰVELTSÉGI ELEMEK VÁNDORLÁSA - NOVÁKNÉ PLESOVSZKI ZSUZSANNA: Kulturális elemek átvétele és szellemi kölcsönhatások a mezőberényi szlovák evangélikusság életében a XVIII-XIX. században

Mint a helyi közösség tagja, szlovák evangélikusként foglalkoztatott 1986-tól elsőként a nyelvhasználat kérdésének változása során annak a kutatása, az, hogyan veszítette el ez a helyi szinten többségnek számító kisebbség nemzetiségi-kulturális értékeit, miben határozható meg kulturális hanyatlása. Az okokat keresve, a személyes interjúkés esetmegbeszélések alapján jutottam arra a következtetésre, hogy ez a nyelvhasználat problémájával függ össze., s azon belül is az iskolai nyelvhasználattal magyarázható. A helyi szlovák nemzetiségi kultúra jó színtere az egyház és az iskola volt. Mint hivatalos intézmények, a hozzájuk kapcsolódó közösségekre, egyesületekre, szervezetekre voltak hatással. A közösség egyház által irányított élete és megteremtett közösségi hagyományok, a hivatalos és népi nyelvhasználat, az oktatás nyelve alapvetően meghatározták a szlovákság arculatának állapotát, változását. Módszeres levéltári forrásokkal kiegészítve, a szlovák közösség változását interetnikus — belső és külső kapcsolatrendszerét vizsgálva elsősorban az evangélikus népiskolák életének tekintetéből tártam fel az okokat. A nyelvhasználat egyik fő színtere, a családon, s azon kívül az iskola, mert ez a nyelvelsajátítás, a nyelvhasználat, a nyelvi és nemzetiségi öntudat kifejlődésének helye. Az átalakuló szlovák-magyar duális kultúrát csak 1890-ig vizsgáltam, mivel e közösség ekkor élte meg sorsának legmeghatározóbb változásait. Kutatási eredményeimet doktori értekezésemben összegeztem,

2 s ebből - a dolgozatom téma meghatározását illetően -, a kulturális elemek átvételét és a szellemi kölcsönhatások eredményét, egyes részeit mutatom be. A mezőberényi szlovákságot mint egy nyelvszigeten létrejött, önálló kulturális rendszert szemlélem, melyben a közösségi-szellemi kultúra olyan változáson megy végbe, melynek mozgása, iránya, formái jól meghatározhatók. Történeti folyamatában a kulturális rendszerekre jellemző vertikális és horizontális tagoltság jól kimutatható. Vagyis, egyrészt a különböző történeti korok kulturális elemeit hordozó tagoltságát, másrészt a néphit, a vallástudat és magas kultúra rétegzettsége. A helyi szlovák kultúrát, mint egységes struktúrát szemlélem, amelynek részei a társadalom és kultúra összefüggéseinek rendszerében ragadhatok meg. Ezért e kultúra bemutatása nem más, mint e rendszer dinamikus és történeti jegyeinek egymáshoz kapcsolódó értelmezése és leírása. Annak bemutatása, hogy az anyanyelvhez kötött kulturális elemek hogyan funkcionálnak, s a rendszeren belüli elemek hogyan kapcsolódnak össze egymással, s a rendszer mint egész milyen viszonyban van a környezetével. Szükséges megvizsgálni az egyes kulturális rétegeket (népi, egyházi-magas), a kultúra változását, folyamatának formai, szerkezeti és tartalmi oldalait, az adaptáció, az akkulturáció módját, átvételt, a belső fejlődést, az integrációt és az asszimilációt. Mezőberényi vonatkozásban a három 2 NOVÁKNÉ PLESOVSZKI Zsuzsanna, 2004.