Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MŰVELTSÉGI ELEMEK VÁNDORLÁSA - NOVÁKNÉ PLESOVSZKI ZSUZSANNA: Kulturális elemek átvétele és szellemi kölcsönhatások a mezőberényi szlovák evangélikusság életében a XVIII-XIX. században

NOVÁKNÉ PLESOVSZKI ZSUZSANNA KULTURÁLIS ELEMEK ÁTVÉTELE ÉS SZELLEMI KÖLCSÖNHATÁSOK A MEZŐBERÉNYI SZLOVÁK EVANGÉLIKUSSÁG ÉLETÉBEN A XVIII-XIX. SZÁZADBAN A Felső-Magyarországról (Gömör, Hont, Nógrád, Zólyom) két hullámban érkező szlovákság 1722-től telepedett le Mezőberényben. Az 1725-ös összeírás 23 családfőt regisztrált, 1760-ban pedig már 127-et. A Harruckern-féle betelepítés következtében a XVIII. században - a németek és magyarok folyamatos megtelepedésével -, kialakult a sajátos háromnemzetiségű Mezőberény, ahol az egyes etnikumok egymástól történő elkülönültségben és zártságban éltek.

1 A szlovák népességben hamarosan demográfiai robbanás következett be, hiszen 1812-ben 2989 főt, 1818-ban 3277-et, 1830-ban pedig már 3790 főt regisztráltak a 8.579 létszámú összlakosságból. (44,2 %).Az akkor sokszínű arculatot mutató Berényben még cigány, szerb, oláh és zsidó népesség is megtelepedett. A nemzetiségi sokszínűséggel együtt járt a vallási-felekezeti tagolódás is, amit jól mutat az, hogy a német és szlovák evangélikus, református, unitárius, római és görög katolikus, görögkeleti és izraelita vallásúak éltek egymás mellett. A XIX. század közepétől a többnemzetiségű település alapvető kultúra-meghatározó tényezője a szlovák lakosság lett, mivel a lakosság 44,2 %-át jelentette. Ezt az arányt a század végéig megőrizte, majd a közös magyar hivatali nyelv, az első világháború után bekövetkezett asszimiláció, az egyre gyakoribb vegyesházasságok, a polgárosodás, az urbanizációs folyamatok, a természetes elvándorlás és a kitelepítések miatt, egyre jobban elveszítette nyelvét beszélő és kultúráját őrző tömegét. Oly annyira, hogy az összlakosságból való részesedésének aránya 1880-ban már 37 % lett, 1900-ra 25 %, 1941-re 21 %-ra csökkent. A közelmúlt statisztikai adatai szerint, 1980-ban 14 %, a 2001-es népszámlálás szerint pedig mindössze 0,9 %-ot alkot szlovák nemzetiség. A gazdag hagyományokkal rendelkező, erősen vallási tartalmú, színes közösség a XX. század végére teljesen elveszítette nyelvét, kultúráját megtartó erőit, nemzetiségi identitását, nyelvi-vallási hovatartozását hasonlóan a német kisebbséghez. 1 IMPLOM József, 1973.1.; NÓVÁK László Ferenc, 2002.