Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - VÁLYI KATALIN: A távolsági kereskedelem újabb emléke Szerről

(bár azon sem volt más) a város hamisításhoz folyamodott. 1704-ben a „véletlen és reménytelen szerencse által a halászok a Tiszából hálóval" kihalásztak egy pecsétet, amely már alkalmasnak tűnt a régi közjogi állás bizonyítására. Bár az állítólag kihalászott pecsét törött volt, de a „véletlen" folytán feliratából olvasható volt a „Sigillum Regiae gediensis" felirat és egy arab számmal írott 1200-as évszám. Azonban mint azt már Reizner János is meglátta, a körirat írásmódja, és az arab számjegyekkel írott dátum egyaránt azt bizonyítja, hogy a régi - új pecsét éppen hogy nem a keltezésével egykorú, hanem barokkos díszítésnek megfelelően a XVIII. században készülhetett. Ennek ellenére a trükk bevált: a hamis pecsétnyomót a kancellária hitelesítette, és ezen pecsét alapján készült el a város új címere, melyet a mai napig használunk.

14 Nem nehéz elképzelni, hogy a nürnbergi címerkép hogyan és miért fordult meg: Szeged címerének első mezőjében láthatók a ferde pólyák, és a második mezőben a kiterjesztett szárnyú, félbevágott sas. Ezt a képet úgy nyerhették, ha nem a pecsétet magát, hanem a pecsétnyomót vette alapul a címer megalkotója. De fordított címerképet kaphattak akkor is, ha pl. egy nürnbergi ólomplombáról azt puha anyagba nyomva mintát vettek. Akkor már csak a szegedi címer ferde pólyáinak a megváltozott iránya vár magyarázatra. Ennek ellenére nagyon valószínű, hogy a szegedi pecsét megalkotója a nürnbergi pecsétet használta fel forrásként sikeres műve elkészítéséhez. Az is lehetséges, hogy éppen egy az országba - amint láttuk - szép számmal bekerült, az általunk ismertetettel megegyező nürnbergi textil- vagy posztóvédjegy adta az ötletet és a mintát a hamisítóknak. 14 REIZNER János: Szeged története I. 1899 267-268,