Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MŰVELTSÉGI ELEMEK VÁNDORLÁSA - BŐDI ERZSÉBET: Keleti szláv elemek a magyar táplálkozási kultúrában

lui bars, magyarul medvetalpnak neveznek. Elég terem a szőlők lábjában, a rétek­ben, erdőkön, kertekben is a fák alatt itt minálunk Magyarországon. Öreg levelei vannak, mint embernek a tenyere elosztva, kinek egyujjnyi temérdek üres szá­ra majd kétarasznyi hosszú, nagyon elterjed néha a földön. Azt ők igen egészsé­ges fűnek tartják, mikor nyers paréjmódra főzik a betegnek. Egyébként májusban, vagy mikor nagy a levele és még kóróba nem ment, akkor szaggatják le a leveleit és a napon megszárítják. Némelyek nagy, öreg koszorúkba kötik, úgy függesztik fel, hogy megszáradjon és úgy tartják szárazon. Azután, mikor élni akarnak vele, megsavanyítják. Olyan lesz a leve, mint a káposztáié vagy keszőce. Azért búza­korpát vesznek, abból élesztőt csinálnak s azzal cserépfazékba lassú tűznél meg­főzik a füvet két vagy három óráig, vagy tovább is, és így félmelegen töltik mind kovászostul egy faedénybe, és befedik. Három nap alatt megkél vagy savanyodik. Aki akarja, félmeleg vizet tölt rá, avagy lőrét, azaz csigert, avagy bort is." 8 Rapaics Raymund azt is leszögezte, hogy mint étel nem terjedt el Magyaror­szágon, de a barscs növénynév eljutott hivatalos növényneveink közé. Sőt tovább merészkedett a megállapítások tételében. Szerinte.. ."az ősmagyarság is a med­vetalpat nevezte bojtorjánnak s csak a középkor iskolás botanikusai foglalták le a Duna-Tisza földjén elárvult szót a lapu (Arctium) neveként." 9 Azaz az Arctium lappa maga a közönséges bojtorján. Majd így folytatta „... fel is használták ezt a növényt, vagyis a medvetalpat. Hogy mire, a fentiek alapján nem nehéz kitalálni. A medvetalpból készült Kelet-Európában és Szibériában a barscs, bojtorján sza­vunk tehát azonos jelentésű a barscs szláv szóval, vagyis jelentette a növényt s a belőle készült levest és italt is." 10 Végül kijelentette, hogy a medvetalp növényből készült élelem „... ősi savanyú levese és itala volt az ősmagyarságnak." 11 Mindent összevetve, a fenti tényekből arra következtethetünk, hogy a jelen­korban keletről nyugat irányába terjedő borscs étel története a korai időszakban azonos módon formálódott a szlávoknál és a magyaroknál. Csak míg a keleti szlá­voknál a legújabb időszakig fennmaradt és egy jelentős ételcsoporttá gazdagodott, minőségi értelemben gasztronómiai szinten is jegyzetté vált, addig a magyaror­szági táplálkozáskultúrában idegenné vált. Jelenleg egy más nép, nemzet sajátjá­nak számít, amit ízléstől, hozzáállástól függően befogadhatunk. A borscs után a másik fontos, ukránoktól tanult ételcsoportot az uborka (Cucumis sativus) alapanyagú étkek jelentik. Ide tartozik a kovászos sós uborká­ból főzhető roszolnyi leves, az árpagyönggyel (gerslivel) sűrített uborkaleves, to­vábbá a csutkosrépa leves. Ezek mind idényjellegű ételek. 8 RAPAICS Raymond, 1934. 67-73 9 R APAICH Raymund, 1934. 71. 10 RAPAICS Raymund, 1934. 72. 11 RAPAICS Raymund, 1934. 72.

Next

/
Thumbnails
Contents