Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
MŰVELTSÉGI ELEMEK VÁNDORLÁSA - BŐDI ERZSÉBET: Keleti szláv elemek a magyar táplálkozási kultúrában
lük a Heracleum sphondylium volt a legismertebb. A XVI. és a XVII. századból származó botanikus írásoknak már mindegyike említi. Maurizio, Adam szerint a XVI. század első felében keletkezett feljegyzések már arról szólnak, hogy ebből a növényből a lengyelek sűrű ételt főztek, de e mellett leveléből és indáiból savanyú italt erjesztettek. Levét nyersen itták, és más alapanyagú léhez is öntötték, hogy az savanykás ízűvé váljon. Levelét télire szárították. Azt télen megáztatták, az így nyert savanyú lét iszogatták. Hamar erjed, és ezáltal kissé alkoholos ital hatását kelti. A medvetalpfü gyökerével gyógyítottak. A XIX. század második felétől a medvetalpfűből már inkább csak leveseket főztek. Ezeket a leveseket az alapot adó nyersanyagról barszcznak nevezték el. Majd évek folyamán az eredetileg hozzávaló medvetalpfüvet nélkülözték, és a természetes erjedésű, savanykás ízű valamint a céklalével piros színűvé vált, zöldségeket tartalmazó levesek őrizték meg a barszcz elnevezést. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a lengyelek nemzetközi étlapjain polnische Barscz-Suppe néven szerepel. Dél-Lengyelországban a karácsony esti vacsora egyik állandó fogása. A lengyel megfigyelések szerint, míg az ukrán borscsot olyan sűrűre főzik, hogy némely változata egytál ételként funkcionál, addig a lengyel borscs mindig átszűrt, savanykás lé, amit ha sűríteni akarnak, akkor tészta levesbetétet használnak hozzá. Artjuh L. F.: Ukrainyskaja narodna kulinarna. Istoriko-etnograficsne doszlidzsennaja (1977) könyvében több vonatkozásban említette, hogy az ukránoknál mennyire fontos étel, több közmondás szól arról, hogy ha borscsot főznek, esznek, akkor nincs helye a kesergésnek, éhínségnek, szomorkodásnak. 6 A borscs ételcsoport az egyik legnépszerűbb ukránoktól átvett eledel a kárpátaljai magyarok asztalán, bárhol is lakjanak, otthon síkvidéken, avagy a Keleti-Kárpátok valamelyik erdős-dombságán, avagy kenyérkereső munka miatt szülőföldjüket elhagyva kényszerülten más vidéken, legtöbben Magyarországon. Magyarországon a borscsot tehát nemcsak turistaként ismerhetjük meg, hanem a kárpátaljai magyarok konyhájáról is. Ez a megállapítás vonatkozik a jelen helyzetre. Azonban az eredeti történetben, a genetikus kapcsolatokban sem volt ismeretlen a borscs a magyarok előtt. 1934-ben kiadott könyvében Rapaics Raymund több oldalon át magyarázza a borscs, nála borscs magyar vonatkozásait 7 . Először is leszögezte, hogy a gyűjtögető kor közvetlen emlékét Kelet-Európában a borscs őrzi a bóza mellett. A magyar szakirodalom is ismeri a barscsot és pedig lengyel cibere néven. „Legrészletesebben ismerhette nálunk Lippay János 1664-ben: Még egy füvet nem akartam kihagyni - írja a Pozsonyi kertben - akit a lengyelek deákul ursi branca, lengye6 ARTJUH, L. F, 1977. 53-55. 7 RAPAICS Raymund, 1934. 63-73.
