Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

ANYAGI JAVAK VÁNDORLÁSA, KERESKEDELEM - VÁLYI KATALIN: A távolsági kereskedelem újabb emléke Szerről

csaknem 55%-a volt szarvasmarha, ez az arány 1542-re már 93% fölé emelkedett, és cserébe a kereskedők posztót hoztak be.

7 Az 1530-as évekre a délnémet posztók szerepe igen megnőtt a nyugat felőli magyarországi behozatalban. Ennek egyrészt a délnémet városok posztóiparának a fellendülése, másrészt a kereskedelmi erőviszonyok eltolódása a magyarázata: a dinamikusan növekvő tőkeerővel rendelkező délnémet kereskedők hitelekkel fedezték a posztóbehozatalt, így egyre nagyobb részarányhoz jutottak abban. A németalföldi és angol textiláruk keleti irányú közvetítésében a német kereskedők döntő szerepet játszottak.

8 Mint áru, és mint nyelvi jelenség is a nürnbergi posztó hosszú és változatos, szerencsére a forrásokban jól nyomon követhető pályát futott be Magyarországon. Stájerországon át már a XIV. századtól megindult a nürnbergi posztó beáramlása az országba, a század végétől egyre szaporodtak a magyar és nürnbergi nagykereskedők áruüzletei. A XV században a középfinom szövetek között tartják számon a nürnbergi posztót. Az áru korabeli magyar megnevezéseiből kiderülnek a bálaszámra hozott posztó fajtái is: a forrásanyagban megkülönböztetnek hosszú és rövid nürnbergi posztót. Az áru fő behozatali útján, Pozsonyban a harmincadkönyvekben 1542-ben már a nürnbergi posztó vezeti a délnémet áruk listáját. Elsősorban dunántúli számadásokból további fontos információkat nyerhetünk a gyakran felbukkanó áru színváltozataira is: a legkedveltebb szín a világoskék volt. Utána gyakoriságban a vörös, majd a zöld nürnbergi posztó említése következik.

9 A XVI. század derekára a nürnbergi posztót az olcsóbb áruk közé sorolták, melyet a mezővárosi és a falusi alföldi parasztság is meg tudott vásárolni. A források tanúbizonysága szerint a fogalom döntő része legalább a magyar királyság határain való beérkezésig az osztrák és a délnémet kereskedők kezén volt. De vannak adatok arra nézve is, hogy pl. kassai magyar borkereskedő is hozott be Krakkóból nürnbergi posztót. Adófizetés eszközeként is találkozunk a nevesebb posztófajtákkal, de például az erdélyi sókamara számadásai szerint a szegődött sóvágók is „rövid nürnbergi posztóban" kapták évenként fizetségüket, vagy legalább is annak egy részét, akiket ezért posztósoknak is neveztek. Az uradalmi szolgálatok ellenében - legalább is részben - bizonyos, hogy zsold fejében is szokás volt posztóval fizetni. Vagy néha ezt is visszatarthatták, a zsoldpénzhez hasonlóan - ennek máig élő emléke lehet a „se pénz, se posztó" közismert mondás.

10 7 KUBINYI András: Budai kereskedők udvari szállításai a Jagelló-korban. BudRég XIX (1959) 103-105. 8 SZÉKELY György 1968 14. 9 SZÉKELY György 1975. 778. 10 SZÉKELY György 1975 779-781, 1968 30.