Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
MŰVELTSÉGI ELEMEK VÁNDORLÁSA - SZABÓ GÉZA: A margitvirág útja Niederkirchentől Hartáig
zó Duna menti települést - az elnéptelenedett települések közé sorolják. Hartára a telepítéseket 1723-24-ben gróf Ráday Pál kezdte, az első telepes-szerződés 1724. június 9-én kelt. Az első telepeseket Hessenből és Pfalzból hozták, később Württenbergből és Speyerből bevándorolt evangélikusokat és reformátusokat telepítettek le. Tehát az első telepítés ideje és helye is megegyezik a mórágyival! A hartai reformátusok és a református Mórágy lakosságának hasonló területekről való származása, az etnikai és vallási közösség az eltérő táji adottságok ellenére azonos értékrendre, hasonló hagyományokra épülő életmódot alakított ki. A táji munkamegosztásba a földdel csekély mértékben rendelkező hartaiak a takács- és az asztalosmesterség gyakorlásával illeszkedtek be. S miként a mórágyiak a XIX. század második felétől ólommázas díszkerámiával, a hartaiak festett bútorokkal látták el a kitűnő piacnak bizonyuló Sárközt. A hagyomány, életmód és ízlésvilág tekintetében a mórágyiakkal számos közös vonással jellemezhető hartaiak - a településen gyűjtött, köz- és magángyűjteményekben őrzött kerámiák tanúsága szerint - hosszú időn keresztül a mórágyi kerámia egyik legfontosabb vásárlói és használói voltak. Ebből a gazdag anyagból Gallé Márta - az 1844-től 92 évig Hartán lelkészként szolgáló Gallé-család leszármazottja - gyűjteményében található egy Hartáról előkerült datált, 1850-ben készült, pipázó huszárt ábrázoló, fehér alapon „vizeszöld", vöröses barna és sötétbarna díszítményű tál, amelynek figurális ábrázolása a protestáns dél-német területeken kedvelt falicsempék (Offenwandplattchen) alakjait (papok, huszárok, pipázó katonák, vándorárusok, parasztok, stb.) idézi. 22 (9. kép) A vörös és fekete, később általánosan ismertté vált mórágyi motívumú tálak és tányérok mellett a Gallé-gyűjteményben található egy évszámmal el nem látott vörös és fehér, a tál belsejében, valamint peremén virágmintával díszített tál, amely színvilága és motívumkincse szerint jóval korábban készült. A vörös és fehér színkombináció alkalmazása igen kivételes a ma mórágyiként számon tartott kerámiatárgyak esetében. Hogy mórágyi mester munkája, azt az 1995-ös leletmentés 1830-as évekre keltezhető leletanyagában előforduló azonos típusú töredékek bizonyítják. 23 így a ma rendelkezésre álló adatok alapján az 1830-as évektől adatolható a hartaiak mórágyi kerámiahasználata, bár ez valószínűsíthető a megelőző időszakban is. Szinte valamennyi Hartán előkerült mórágyi kerámián található tulajdonjegy, illetve tulaj donjegyek. A tulajdonos nevének kezdőbetűit a tálak hátoldalára karcolták. E jegyek gyakran egy-egy tál több generáción át történő használatáról is tanúskodnak, s arról - miként az Mórágyon is gyakran előfordult -, hogy a díszes edényeket gyakran kölcsönadták egy-egy lakodalomra, ünnepi alkalomra. 22 Gallé-gyűjtemény, Gallé Márta, Budapest. 23 Mórágy, Alkotmány utca, 1995.
