Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
MŰVELTSÉGI ELEMEK VÁNDORLÁSA - SZABÓ GÉZA: A margitvirág útja Niederkirchentől Hartáig
odenwaldi Urberachban és Eppershausenben talált, a XVIII. sz. közepére datálható leleteken túl a Rajna mellől is ismert hasonló tál. 17 A faluban a Dittelján-telken (Kossuth L. u. 43.) az egykori fazekasműhely területén végzett leletmentés során előkerült edénytöredékek között az 1770-es és 1780-as évekre utaló datált cseréptöredékek is voltak 18 (5. kép) A Mórágy, Kossuth Lajos. út. 86. sz. alatti ház udvarán az 1995-ben végzett leletmentés során a fazekas kemencéből és a munkagödörből előkerült töredékek között zöldmázas sgrafittós,(6. kép) illetve a vörösen festett mázatlan kerámia párhuzamai a XV-XVI századi német anyagban ugyanúgy megtalálhatók, mint a szolnoki vagy székesfehérvári várak törökkori leletei között. 19 (7. kép) Mindezek alapján ma már egyértelmű, hogy a történeti adatokkal egybehangzóan a mórágyi fazekasok működésének kezdete a németek betelepülésétől, egészen 1724-től keltezhető. Termékeik a környező völgységi német falvak és a részben szintén református, ízlésvilágában a mórágyiakkal számos közös vonást hordozó hartaiak számára készültek. Később, a lecsapolások után meggazdagodó református tolnai sárközi magyarsága: Ocsény, Decs, Sárpilis, a Völgységben Váralja, a Sió és Sárvíz völgyében Kölesd parasztpolgárai voltak a díszes mórágyi tányérok, tálak vásárlói. Azonban a korábban elterjedt - és magát ma is szívósan tartó - nyilvánvaló tévhittel szemben nem a sárköziek ízlésére formálták, díszítették a mórágyi sváb fazekasok edényeiket, 20 hanem a magyar népművészet egyik gyöngyszemének számító Sárköz lakossága merített a színes, a nála fejlettebb,.polgárosultabb sváb hagyatékból, tekintette azt követendő mintának. 21 A legkésőbbi datált edények egyike is mondhatni „házi" használatra készült díszes tál, amely 1882-ben Hartára készült Peter Weibl számára. (8. kép) Hartát 1409-ben a település jelentőségére is utaló Egyházasharta, illetve 1455-ben Nagy-Harta néven említik. A török kiűzése után az 1686-os számbavételkor azonban már - mint annyi, a hadak vonulása útjába eső, korábban virág17 MEYER-HEISIG, Erich, 1956.; WALTER, Max, 1964.; BAEUMERTH, Karl, 1977. 17. 18 A leletmentést végző, és az anyagot közlő Mészáros Gyula egészen Nagy Janka Teodóra cikkének (1995d) megjelenéséig hallgatott ezen évszámos töredékekekről, pedig segítségükkel elkerülhette volna az anyag téves, törökkori datálását. Ugyancsak sajnálatos, hogy a Dittelján-telki anyag újraközlésekor az említett cikk (NAGY Janka Teodóra, 1995d) főbb gondolatait átveszi ugyan hivatkozás nélkül, de azt valójában ezúttal sem tudja összhangba hozni a tárgyi anyaggal. (MÉSZÁROS Gyula, 1968, 1996) 19 A középkori hagyományokat őrző zöldmázas srgrafittós edény legtovább az óbányai mesterek kezén maradt fenn. A Teimel-család még ma is német típusú hosszúkemencében égeti áruját. 20 MÉSZÁROS Gyula, 1996. 21 NAGY Janka Teodóra, 1999b
