Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
MŰVELTSÉGI ELEMEK VÁNDORLÁSA - TELENKÓ BAZIL MIHÁLY: A felekezeti örökség hagyományozódása. Szempontok a magyarországi görög katolikusságot érintő XX. századi migrációs hatások vizsgálatához
tében lévő városokra korlátozódik, hanem - s ez sokszor a döntő - a munkaerőpiac lehetőségei miatt országrésznyi távolságokat ível át. Ezek alapján, a vallási tér áthelyeződésével a népi vallásosság urbanizációjáról is beszélhetünk mindamellett, hogy a vidék hagyományos vallási keretei is átalakulnak. A hívek „vándorlása" mellett a papok és családjaik életterének változása is a migráció egy válfaját képezi. Erről később még lesz szó. A papok - főként a XX. század folyamán - életük során nemcsak egy egyházközségben szolgálnak. A görög katolikus egyházban szinte általánossá vált az a gyakorlat, mely szerint a pap és családja egy-két évtizednél hosszabb ideig csak nagyon ritka esetben él egyazon településen. Ennek köszönhetően a család által gyakorolt korábbi kulturális minta egy új egyházközségi közegbe integrálódva él tovább. De az új környezetnek a papság családi hagyomány rendszerére gyakorolt hatása is kimutatható. 16 3. Harmadrész pedig a cigányság lassú, de fokozatos migrációjának erősödő folyamata figyelhető meg. A Belső Cserehát népességében az elmúlt közel egy évszázad alatt két alapvető és máig hatást gyakorló népesedési mozgás figyelhető meg. A megvizsgált időszakban jelentősen csökkent a településeken élők száma, ami az elnéptelenedés irányába mutat. Példaként említhető Szanticska, amelynek jelenleg egy állandó lakosa van, holott a faluban római katolikus templom és görög katolikus kápolna is áll, ami ha nem ismernénk a népszámlálási adatsorokat, akkor is sejtetné az egykor virágzó település megközelítő népességszámát. Az elnéptelenedés mellett a területre jellemző másik jelentős demográfiai jelenség pedig az elcigányosodás. A kistérség sosem tartozott Magyarország centrumterületei közé, a periférikus helyzete napjainkban hatványozott hátrányként jelentkezik. „A leszakadási folyamat a 20. század második felétől, sőt az 1960-as évektől mintegy a „szocialista" gazdaságpolitika hátrányos következményeként felgyorsult, amelynek jeleként a Belső-Cserehát népességének 40%-a hagyta el a területet." 17 A lakosság fogyásának mérséklődését a cigányság térnyerése biztosítja. A mentalitásbeli különbségek jelentős feszültségeket okoznak. A vallástalan roma lakosság az évszázadok során kialakult hagyományos keretekbe nem, vagy csak minimális mértékben képesek integrálódni. Ez is inkább azokra a településekre jellemző, ahol a kissebségi lét nem változott többségi létté, s a gazdasági társadalmi felemelkedésnek van perspektívája. A téma további problémafelvetéséről később még lesz szó, de itt kell hangsúlyozni, hogy falvak etnikai, gazdasági helyzetének XX századi változása társadalmi szerepváltozásokat szül, melyek hatást gyakorolnak a vallási szférára is. 16 Vö. TELENKÓ Bazil Mihály, 1999. 17 BÁRÁNYI Béla-G. FEKETE Éva-KONCZ Gábor 2003. (348-349.)
