Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
MŰVELTSÉGI ELEMEK VÁNDORLÁSA - TELENKÓ BAZIL MIHÁLY: A felekezeti örökség hagyományozódása. Szempontok a magyarországi görög katolikusságot érintő XX. századi migrációs hatások vizsgálatához
A MIGRÁCIÓ HATÁSA A NÉPI VALLÁSGYAKORLATRA A kutatások folyamatában jelentős szerepet kell kapjon a vallásos élet társadalomszerkezeti struktúrájának átalakulása kapcsán felvetődő hatásmechanizmusok vizsgálata. A kultúra és a vallásos hagyományrendszer is folyamatosan változik. Ezt külső és belső, makro- és mikroszintű tényezők befolyásolják. A hagyományos mikroközösségek társadalomszerkezetében a nemek és az egyes korosztályok meghatározott szerepköröket töltenek be, amelyek nemcsak a munkarend, munkamorál tekintetében figyelhetők meg, hanem a közösségi élet megnyilvánulásainak számos területén. A XX. század dinamikus átalakulást eredményezett a személyes életutak és a családok életmódjának tekintetében. A modernizációs eszközök, a különböző politikai ideológiák, a mobilizáció hatása jelentősen átalakították az egyén közösségi szerepvállalásában betöltött funkcióit. Mindez változásokat eredményezett a lokális hagyományrendszerben is. Ez az átalakulás több szinten érinti a vallási közösségeket. Az egyházak akár a szakrális idő szerkezetében is változtatásokat eszközölnek. A civil szféra életviteléhez igazított liturgikus rend egyaránt megfigyelhető a római és a görög katolikus egyházaknál. Míg a római katolikusság hétköznapra eső ünnepnapjainak jelentős része átkerült a naptárban hozzá közelebb eső vasárnapra, addig a század közepén a görög katolikuság körében hasonló volumenű változást eredményezett a naptárreform egységesítő törekvése. Az egyén és a lokális vallási közösségek kapcsolatrendszere a XX. század folyamán többször átstrukturálódott. Stabil pontként jelenik meg ebben az egyes felekezetek egyházszervezeti alappillére, az egyházi hierarchia. A görög katolikus egyház szervezetileg és egyházjogilag a római katolikus pápa fennhatósága alá tartozik. Egyházszervezeti struktúrája is annak hierarchikus egyházszervezeti felépítését követi. A görög katolikus egyház a római katolikus hierarchia rendszerébe tagozódva alakította ki mai struktúráját, amely főként piramis jellegű alá-fölérendeltségi viszonyon alapul. Az egyházban - és ezáltal sok esetben a vallásos megnyilvánulások tekintetében is — a legmarkánsabb vándorlás a papság migrációjához köthető. Bár a XVIII-XIX század folyamán többször előfordult, hogy egyes szolgálati helyeken a papi hivatás gyakorlása apáról-fiúra szállt, a XX. században csak elszórtan találkozunk ezzel a jelenséggel. 18 Mivel a papi minta ilyenkor a szülőfalu hagyományrendszerébe belenevelődött lokális közegben válik relevánssá, a helyi hagyományok ápolása az adott közösség normarendszerén alapul, az ahhoz való viszony tapasztalati és kissé ösztönösen megóvandóvá válik. Ez nem jelenti azt, hogy az adott egyházközség vezetőjének nem áll módjában ezeket megváltoztatni, inkább az figyelhető meg, hogy 18 Vö. CSERBAK Antal, 1986.
