Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MŰVELTSÉGI ELEMEK VÁNDORLÁSA - BARTHA ELEK: Utak, útvonalak - A szakrális célú migráció néprajzához

és régebbi kutatóinak jóvoltából.

4 Ismerjük ezeknek az utaknak a történéseit is: az útközben végzett szertartásokat, imákat, az út megtételének megannyi mozzanatát, körülményeit. A szakrális terek kutatása is jórészt a szent helyekre és a cselekményekre, rítusokra helyezi a hangsúlyt. Kevesebb figyelem irányul ugyanakkor magára az útra, annak természetére, működésére, belső törvényszerűségeire. Az út legtöbbször, mint az úti cél elérésének eszköze, mint leküzdendő távolság kap figyelmet. A vizsgálatok középpontjában pedig az út célja, a szent hely szerepel. Nem véletlenül, hiszen a migrációt fenntartó vallások, kultuszok elsősorban a szent helyet jelölik meg híveik számára, annak elérési módjára vonatkozóan ugyanakkor kevesebb előírással rendelkeznek. Ezt jobbára „ráhagyják" a zarándokokra és az útvonalba eső vidékek hagyományaira. Az út azonban nem csupán a célhoz vezető, leküzdendő távolság, és nem is csupán két végpont, a kiindulási hely és a célpont közötti átmenet. Az út önállóan létező, hagyományokat generáló része a szakrális kultúrának. Amennyiben zarándoklatról beszélünk, úgy is felfoghatjuk, hogy a kegyhely, a csodatévő szobor vagy kép az út befejező mozzanata, annak kiteljesedése, de mégiscsak az út része. Ez természetesen sok mindenben ellentmond a fentebb említett vallási vagy egyházi értelmezéseknek, csakúgy, mint a kutatások jelentős részének, másrészt pedig nyilvánvaló, hogy az utak nem egyformák. Vannak olyan jegyek, jelenségek, amelyek az útnak erre a vonására utalnak. Arra, hogy az út, az utak bizonyos típusai önmagukban is hordozhatnak jelentéseket, amellett, hogy mindegyikük szervesen kapcsolódik a célállomás, a szent hely kultuszához. A továbbiakban ezzel kapcsolatban próbálok néhány gondolatot megfogalmazni. Az utakról, útvonalakról fogok szólni. Valójában utazásról, ami több mint útvonal. Azoknak az utaknak próbálom meg néhány fontosabb vonását felvázolni, amelyek vallásos természetűek, amelyek céljuk, jellegük vagy indítékuk révén vallásosnak nevezhetők. A vallási migráció a vallásosság ismert jelensége, amely a világ legtöbb vallásában valamilyen módon jelen van. A vallással foglalkozó tudományok közül a vallástörténet, a vallásszociológia, a valláspszichológia, a vallásföldrajz, a vallásfenomenológia éppúgy kutatási tárgyának tekinti, mint a vallásantropológia vagy a vallási néprajz.

5 A vallási migráció útjai tematikailag könnyen csoportosíthatók. A legnépesebb utak a nagy vonzáskörzetű nemzetközi és regionális kegyhelyekre vezetnek. Amint azt az imént említettem, a szent helyek, közöttük a búcsújáróhelyek néprajzi szempontból jól ismertek. 4 A Kárpát-medence és az Alföld búcsújáró hagyományairól kiváló monografikus öszszegzés további szakirodalommal: BÁLINT Sándor - BARNA Gábor, 1994; 1. még: BÁRTH János, 1990. 5 Jó áttekintést ad erről: VOIGT 2004. 189-207, a későbbiekben: VOIGT 2005.