Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
MŰVELTSÉGI ELEMEK VÁNDORLÁSA - KEMÉNYFI RÓBERT: Térbeli mozgáspályák, migrációs vallási jelenségek geográfiai vizsgálata
sítéseikben határozottan elválasztották a hivatalos, a személyi igazolványba is bejegyzett nemzetiségi illetve felekezeti adatokat a valós hovatartozástól. A világháborút követő években több görög katolikus család ismerte fel azt, hogy önmaguk hivatalos ukrán meghatározásával nagyobb eséllyel kerülhetik el az elhurcolást, mint a reformátusok. Az értelmiség emlékezete szerint ugyanakkor a népszámlálások statisztikai torzításait a nemzetiségi önmeghatározás tudatos megváltoztatásán túl az is eredményezte, hogy az „orosz" fogalma alatt a helyi lakosság nagy része is görög katolikust értett. Az „orosz" azonban számukra nem nemzetiségi vagy nyelvi, hanem a felekezeti hovatartozásra utaló értelemmel bírt. A nemzetiségi hovatartozás hivatalos fórumokon történő megváltoztatása azonban nem az identitás valós felcserélését tükrözte, csupán praktikus okok miatt következett be. A hivatalos és a valós adatok elválását politikai megfontolások váltották ki, eleinte elsősorban a közvetlen megfélemlítés, majd később a jobb érvényesülési lehetőség. A két felekezet tagjai egyformán nem beszéltek ukránul, számos magyar pedig felekezetre való tekintet nélkül vált a sztálini rendszer áldozatává. 58 A magyar görög katolikusság teljes mértékben el is utasítja a vallás és a nemzetiségi hovatartozás kérdésének összekapcsolását. A görög katolikus lakosság az állami nyomással, a pravoszláv vallással összekapcsolódó „ukránosítási" törekvésekkel szemben egyházát éppen magyarsága(l) letéteményesének tekinti. Az ortodoxiára át nem térő és ezért deportált salánki lelkészt, Matécsa Györgyöt a helyiek mártírként tisztelik. Öt követő fia, ifj. Matécsa György a falu nyomására formálisan vállalta ugyan az ortodoxiát, ám mindezt csupán azért, hogy megtarthassa a magyar nyelvű misézést. Halála után rövid időre ruszin, valóban pravoszláv pap került Salánkra, akinek személyét azonban a görög katolikusok többsége nem fogadta el, és a hívek ezután évekig pap nélkül tartották a miséket. 1989-ben Pólin Béla kántor vezetésével a helyiek kérvénnyel fordultak a moszkvai állami hatóságokhoz illetve a magyarországi görög katolikus egyházhoz, és nyomásukra végül Sarkadi György atya személyében magyarországi, magyar anyanyelvű papot kapott a község. 59 Mátyfalván a helyiek emlékezete szerint a világháború előtt minden görög katolikus vallású magyar volt. A következő évtizedekben Mátyfalvára betelepülő valamint Ruszka Dolináról bejáró nagy számú ruszin görög katolikus ellenére az egyház nyelve mindvégig a magyar volt. A magyar templomi nyelv mellett a helyiekjóval határozottabban álltak ki a magyar nyelvű oktatásért is. Számos ruszin család éppen a valláson keresztül magyarosodott el előbb nyelvében, majd családi 58 GYÖRGY HORVÁTH László - LAJOS Mihály, 1998. 44. 59 PILIPKÓ Erzsébet 1994. 10-11; PILIPKÓ Erzsébet 2007.
