Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MŰVELTSÉGI ELEMEK VÁNDORLÁSA - KEMÉNYFI RÓBERT: Térbeli mozgáspályák, migrációs vallási jelenségek geográfiai vizsgálata

módon megválaszolhatatlanok a geográfia számára. Jóllehet mikroszinten, terepmunkával ezeknek a kérdéseknek a térbeli vonatkozásai a földrajz számára is értelmezhetők, alapvetően mégis kiesik a vallásföldrajz fő érdeklődési köréből a népi vallásosság. Még akkor is, ha hazánkban az ökológiai kutatások éppen a vallásgyakorlás népi formáinak elemzésén keresztül épült be a geográfiába! A kivétel teremtett itthon önálló irányt. 2. A másik alapvető különbség a két tudomány között, hogy a néprajz a vallásosság térbeli jellegzetességeit a hagyományos kultúrában gyökereztetve szemléli. Úgy tekinti a térbeli jelenségeket, hogy azok az adott (vizsgált) kulturális rendszer részei. Jelen esetben (népi vallásosság) a vallási térjelenségeket is úgy kezeli, mint a kutatott lokális közösség kulturális képességeinek egy dimenzióját. A geográfia viszont elsődlegesen, a vallás térszervező erejére, a vallásosság térbeli viszonyaira, térbeli megjelenésére, funkcionális összefüggésekre, a vallás által létrejött társadalmi hálókra koncentrál. MIGRÁCIÓS JELENSÉGEK A vallásföldrajz és vallási néprajz fentebb összegzett különbségét jól érzékelteti a zarándoklatok és búcsújárás eltérő megközelítése. A geográfia (klasszifikáló német ágának) figyelme a zarándoklatok és a búcsújárás 1. térbeli jelenségeire (pl. éttermek, vallási közösségek által fenntartott házak); 2. társadalmi hálóira; 3. szociális szerkezetére; 4. demográfiai, időbeli tagoltságára; 5. a zarándokok/búcsújárók számarányaira, eredetére, származására; 6. a zarándokokra, búcsújárókra mint teremtő, térformáló csoportokra; 7. szállítási, közlekedési lehetőségekre; 8. a zarándoklatok, búcsújárás befolyására a népesség és városfejlődésre és a felsorolt jellegzetességek funkcionális összefüggéseire irányul. Az angolszász ökológiai szemlélet a környezet/vallás oda-vissza hatását kutatja. Egyfelől a zarándok a vallási cselekedeteivel formálja a földrajzi környezetet. A zarándok az észlelt információk szelektálásán és felbecsülésén keresztül alakítja ki a zarándokhelyhez való viszonyát, s cselekedeteiben a legalapvetőbb emberi funkcióktól (pl. étkezés) a legszemélyesebb megnyilvánulásokig (pl. gyónási helyek) alakítja a környezetét. Ezek az igények strukturális mintákat hoznak létre (pl. hotelek), melyeknek - figyelembe véve a zarándokhely időbeli fejlődését - egyre több jelenséget fognak össze, és egyre több jelenség egyidejű működését kell megoldaniuk. A többletfunkciók természetesen változtatják a földrajzi környezet is. A másik oldal kérdése: Hogyan befolyásolja a környezet a vallást, a zarándokokat/búcsújárókat? A természeti környezet mellett a zarándokra/búcsújárókra a szociális, azaz az ember által teremtett környezet is hat. Ezt nevezzük visszacsatolásnak. Ez a visszacsatolás változtatja a zarándok lelkiségét. Éppen e miatt me-