Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MŰVELTSÉGI ELEMEK VÁNDORLÁSA - UJVÁRY ZOLTÁN: Műveltségi elemek vándorlása

UJVÁRY ZOLTÁN MŰVELTSÉGI ELEMEK VÁNDORLÁSA A műveltségi elemek vándorlásának témakörét több mint másfélszáz éve számos kutató érintette. Se szeri se száma azoknak a tanulmányoknak, amelyek valamely kulturális jelenségnek az elterjedési területét és irányát igyekezett megvizsgálni. A kérdést úgy tették fel, hogy hol alakultak ki olyan kulturális jelenségek, amelyeknek a párhuzamai nemcsak az európai népeknél, hanem távolabbi országok népeinél - Ázsiában, az amerikai földrészen is - előfordulnak. Erre egyik magyarázatul a vándorlásteória szolgált. Ennek rangos képviselője Waldemar Liugman volt. Lényegében erre az elméletre épül nagy műve, a Traditionswanderungen Euphrat-Rhein (I-II. Helsinki, 1937-1938). Liugman W. a vándorlás útját részleteiben igyekszik megragadni, a hagyomány összefüggésére rámutatni. A vallási tényezők hatását hangsúlyozza. így pl. a mohamedánok kultúráját a kereszténynél jelentősen magasabbnak nyilvánítva számol a nyugati irányba áramló kulturális hatással. A vándorláselmélettel magyarázza meg az iszlám és az arab anyag erős belevegyülését a szláv szokásokba. A Földközi-tenger keleti partjairól a Balkánra a szokások elterjedése nyílt volt, ahonnan azután részben Oroszország irányába haladtak tovább. A germán országokba a szokások Liugman Waldemar szerint minden valószínűség szerint még a kereszténység teljes meggyökeresedése előtt eljutottak. Ezeknek a szokásoknak a hasonlóságát a Tigristől keletre fekvő országokban ugyancsak a vándorlásteóriával magyarázza. Politikai kapcsolatokat, hadjáratokat, hódításokat, gyarmatosításokat rendkívül fontosnak tartja valamely kulturális befolyás lehetőségének megítélésénél. Rámutat például arra, hogy (részben a hódítások következtében) Indiában 57 millió, az indiai szigetvilágon pedig 30 millió mohamedán él. Hivatkozik arra, hogy „az iszlám azáltal, hogy régi kultúrájú népek között terjedt el, a kultúrjavak gazdag tárházát olvasztotta magába. Az az energia, amellyel az iszlám megérti és eggyé kovácsolja az idegen kultúrelemeket éppoly erős, mint elterjedési és politikai ereje. Ennek a kultúrának a jelentősége azonban összeköltő és közvetítő hatalmában rejlik." (Straube H.: Der frühe Feldban, Wirtschaft und Weltbild. In: Völkerkunde. München, 1960. 41-51.)