Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
MŰVELTSÉGI ELEMEK VÁNDORLÁSA - UJVÁRY ZOLTÁN: Műveltségi elemek vándorlása
Erre az összekötő és közvetítő erőre alapozza Liungman W. a vándorlásteória egyik láncszemét. így például a mezőgazdasági rítusok valószínű bevándorlási idejének legkésőbbi időpontját a VUE századba helyezi. Véleménye szerint a népvándorlás alatt és után a római területen letelepedett germán néptörzsek öszszekötő hidakként szerepeltek a régi széthulló római-bizánci birodalom és a Közép-Európában újonnan keletkező germán birodalmak között. Itt hivatkozom egy magyar kutató vizsgálatára. Ez a vándorlásteória vizsgálati módszerének egy sajátos célravezetőnek látszó példája. Az agrárrítus, amelyet Vajda L. vesz vizsgálat alá, bizonyos gabonafélék különböző naptári napokban vagy más alkalmakkor való csíráztatása. A rítus lényege az, hogy egy kis edénybe magokat ültetnek el, amelyeknek termésjósló, a gabonatermelést mágikusan serkentő szerepük van. A szokásnak idők folyamán számos variánsa alakult ki és tartalmilag különböző funkciókat vett fel. A szokást és az irodalom általában Adonis-kert név alatt tárgyalja. Vajda László számos példát említ az Adonis-kertre a korai parasztkultúrákból, illetve a mai néphagyományból. Az antik és a recens adatok lényeges egyezései felvetették a genetikus kapcsolat és az eredet kérdését. Ebben a kérdésben FrazerJ. G. azt a véleményt fejtette ki, hogy a rítus KözépEurópában autochton módon fejlődött ki. Vajda László a gabonatermelés eredetének, keletkezési helyének megállapításával próbálja a rítus kifejlődését, kialakulását és elterjedését magyarázni. Vizsgálódásának ez a kulcskérdése. A Triticum monococcum és a Triticum dicoccum, a két legfontosabb búzafajta eredetét és elterjedését összekapcsolja a rítus eredetével s elterjedésével. Arra a végkövetkeztetésre jut, hogy a gabonaművelés feltehetően délkeletről, Kis-Ázsia felől terjedt el Közép-Európa felé. Igen valószínűnek tartja, hogy „a csíráztatás rítusa magával a gabonatermeléssel együtt jutott el a dunántúli területeken át Közép-Európába s Magyarország területére is, és honosodott meg a premier, analógiás-mágikus értelmével s élt tovább alkalmasint a matriarchális nemzetségi szervezeten alapuló társadalom bomlásának kezdetéig." A szokásokkal, rítusokkal kapcsolatban tartja magát az a feltételezés is, hogy közvetlen történelmi-földrajzi összefüggés van az antik, illetve a keleti-antik szokások és a mai európai szokások között. A nagytekintélyű Wilhelm Mannhardt szerint fennáll annak a lehetősége, hogy a kereszténység kezdete táján Európa déli és nyugati országaiban a szokásoknak létezett egy alapállománya és hogy ez az alapállomány Elő-Ázsiából, talán Itálián és Gallián át vándorolt be, végül pedig fennáll annak a lehetősége is, hogy Észak-Európában, Dél-Európában és Elő-Ázsiában a kéréses, egymással analógiás tavaszi és nyári szokások önállóan, hasonló szellemi organizáció következtében születtek.
