Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - KÜRTI LÁSZLÓ: Település, betelepítés, migráció, kivándorlás betelepítés

vet jó fényt a magyar fővárosra sem, mert ebben az áll, hogy „a budapesti idénymunkáról hazatérők már nem a vallásuk szerint élnek."

19 Ugyanakkor azt mindenkijói tudta a kibocsátó lengyel falvakban, hogy a poroszországi munka jó kereseti lehetőséget biztosított: a lengyel vendégmunkások által hazahozott fizetés 20 százalékkal több volt mint falujuk teljes évi profitja! Az ország határain túl végzett vendégmunkának azonban számtalan más hozadékával is számolni kell. A vendégmunkások legtöbbször interetnikus miliőben dolgoztak, ahol megismerkedtek a „mássággal," más etnikumok és nemzetek nyelvével, szokásaival. Egy galíciai vendégmunkás Budapestről hazatérve újságolta rokonainak, hogy a nagyvárosban találkozott cseh, német, magyar, horvát, olasz vendégmunkásokkal, és a velük való mindennapi érintkezésnek köszönhetően döbbent rá arra, hogy mennyire más ő, hogy valójában mennyire lengyel. A vendégmunka egy másik hozadéka az értékek szintjén jelentkezett. Ezt több kutató úgy jellemezett, mint a migrációban való részvételi hajlam kifejlődését, vagyis egy speciális „migrációs mentalitás" készséget. A nemzetközi összehasonlító adatokból az tűnik ki, hogy bizonyos régiók és csoportok sokkal inkább fogékonyabbak a migrans életmód elfogadására, mint mások. Minél több fiatal vándorolt el munkát keresni, és minél több pénzt és árucikket hoztak haza magukkal, annál jobban elfogadottá vált a vendégmunka, a vendégmunkás életmód. Sőt, egyes esetekben elvárt lett a fiataloktól az, hogy munkát keressenek ott, ahol van, és ott, ahol megfizetik. A fiatalok csoportokba verődve hagyták el falvaikat a kereset, a jobb megélhetés reményében, és váltak egyik napról a másikra ipari munkássá. A vendégmunkás tömegek természetesen felduzzasztottak a munkásnegyedeket, és hirtelen új városnegyedek jötték létre, ahol azelőtt nem volt semmi, és az etnikailag vegyes népcsoportokat a gyárakba és a bányákba tömörítve kreáltak egy új társadalmi réteget. Jó példa erre a lengyel Lódz népessége, amely 31,000-ről 314,000-re nőtt 1860 és 1897 között. Ugyanakkor más lengyel vidékekről a parasztság tömegei váltak ipari vendégmunkássá a Ruhr-vidék telepein, ahol „kis" Poznanokat és „kis" Krakkókat hoztak létre. Fontos hangsúlyozni azt, hogy a XIX-XX. század fordulóján nemcsak Amerika jelentette a lehetőségek hazáját: vonzerő volt Párizs, Lyon, Marseille, Bécs, Budapest és számtalan más ipari központ is, amelyeket hasonlóan mitizáltak a munkát keresők. Nem árt hozzátenni azt sem, hogy a XX. század első éveiben Amerika még csak másodlagos helyet tudott kivívni magának a tömeges méretűvé vált belső európai migrációval szemben. Az amerikai kontinens vonzereje a gőzhajóval - illetve annak egyeduralmával, és az alacsonyabb jegyeket árusító társaságok szaporodásával (főleg 1873-tól) - válik lassan a tömegek számára elér19 Wyman. 1993: 19. 522