Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - KÜRTI LÁSZLÓ: Település, betelepítés, migráció, kivándorlás betelepítés
(pl. elit, vagy rétegkultúra, stb), ezért az identitásjelző folyamatok éppen az etnikai, vagy nemzetiségi tudat erősödését, fellángolását is illusztrálhatják. Az asszimilációval szemben ezért megjelenik a be nem olvadás, az ellenállás, vagy éppen a különállás szimbólumrendszere. A The rise of the unmeltable ethnics - ez volt a nevezetes mű, amiből kiderült, hogy az amerikai olvasztótégely nem működött mindenhol és mindenkivel ugyanolyan intenzitással. Természetesen minden etnikumnak sajátos eszmerendszere és kultúramegtartó ereje és azonosságtudata volt és van. A német bevándorlók voltak a legtudatosabbak olyannyira, hogy saját államot szerettek volna az USA-ban kialakítani. A szlovákok a sajátosságukat hangsúlyozták, és magyar-ellenességükkel a különböző szlovák csoportokat kovácsolták össze Pittsburghban, és más amerikai iparvárosban. 17 Az „amerikai" többség - önmagában egy igen fortélyos nemzeti szimbólumerősítő jelző, ami igazán csak az időben távolabb érkező emigránsokat jelenti - lényegében az új bevándorlókkal szemben lenézően, de nem elnézően viselkedett. Nem titok: a XIX. és XX. század fordulóján az amerikai szlengben egy szót használtak az a kelet-délkelet európai bevándorlókra - trágya (dung)! 18 Az európai térségen belül munkát kereső migránsok sem találkoztak mindenütt megértéssel. Az angol szakszervezetek már az 1860-as években felléptek az ír olcsó munkaerő bevándorlással szemben, és nem bántak kesztyűs kézzel, azokkal, akiket kiszemeltek maguknak. Hasonló sors jutott az Angliába munkát kereső olaszoknak is. Ellenük olyan erős volt az angolok ellenszenve, hogy az idegen munkásokat 1905-ben egyenesen kitiltották az angol munkahelyekről, de még az üzletekből is. Nem árt ezt tudni, akkor amikor csak az amerikai KKK feketék elleni agressziójáról, vagy az európai rasszista tüntetésekről írnak a tudósítások. Nem voltak jobb helyzetben Kelet-Európa vendégmunkásai sem. A német kancellár, Bismarck 1885-ben a lengyel bevándorló „hordák" kitiltását kezdeményezte. Az első világháború előestéjén Poroszországban mintegy félmillió agrárproletár dolgozott, kilencven százalékuk lengyel volt. A lengyel vendégmunkások Dániát is ellepték, és a dán munkások kénytelenek voltak egy korlátozó rendeletet kiharcolni ellenük a kormánytól. Az olasz és a lengyel papok is tiltakoztak a vendégmunka ellen, de más okból kifolyólag. Ok a vendégmunkás életmódban láttak erkölcstelenséget, és dehonesztáló kiszolgáltatottságot. Az olasz egyházfők a franciaországi embertelen munkakörülményeket ostorozták, és a francia gyárakban dolgozó olasz gyermekeket próbálták védeni. Egy 1907-es jelentés szerint, a lengyel papoknak feltűnt az, hogy a poroszországi vendégmunkára szerződött fiatal nők között milyen nagy méreteket öltött a házasságok kívüli terhesség, vagy a fiatal férfiak körében az alkohol fogyasztása. Egy krakkói püspöki jelentés nem 17 Novak, 1973. 18 Novak, 1973: 347.
