Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - KÜRTI LÁSZLÓ: Település, betelepítés, migráció, kivándorlás betelepítés

egész Nyugat-Európát és Észak-Amerikát átfogta egy sűrűn szőtt színes hálómozaik, amely a külföldről jött vendégmunkásnegyedek és azok tartozék településeiből, kiszolgáló településeiből jöttek létre. A hazafelé irányuló mozgás (úgy a pénz, mint az emberi) egyre több konfliktust hozott létre: bár a hazajuttatott pénz gazdagított egyes családokat, és fellendített bizonyos ágazatokat, ebben a hirtelen gazdagodásba benne rejlett a társadalmi rétegződés ellentéte. Egyesek sikeresek voltak és telekspekulációk segítségével meggazdagodtak. Mások azonban nem, ez történt például a Jugoszláv vendégmunkások tömegeivel, akik már az 1970-es években Németországban keresték megélhetésüket. A hazahozott külföldi fizetőeszköz sokszor már a helyi kereskedelem egyik meghatározó, fix pontja lett. A kereseti lehetőség most már azokat is migrációra kényszeríttette, akik képzettsége egyébként ezt nem indokolta volna. Képzetlen munkaerők, családtagok (az idősebbek is) szedelőzködtek a jobb megélhetés és nagyobb anyagi biztonság reményében. A nagytömegűvé vált vándorlás a befogadó országokban ellenségeskedést szült: egyre komolyabbá vált az „idegenprobléma," a vendégmunkás-kérdés. Kiderült, hogy a férfiakkal megjelentek a nők, idősek és a nagycsaládok (szülők, nagyszülők, gyerekek). A migráció egyre tartósabbnak bizonyult, a visszafelé irányuló mozgás ritkult, az eleinte ideiglenes célból létrehozott ipari munkásnegyedekből etnikai ipari-és városnegyedek születtek, ahol a lakótömböket egyre több iskola, üzlet és étterem váltotta fel. Családjaik eltartását felvállaló migránsonak az időszaki vagy részmunka már nem kedvezett. Sőt, azokat a munkahelyeket vagy munkakörülményeket, amelyeket egy évtizeddel korábban még szívesen elfogadtak, most már ők sem végezték el. Ezért ezeket a munkákat újabb és újabb vendégmunkás tömegekkel kellett elvégeztetni. Ez oda vezetett hogy a migrációból kinőtt bevándorló kultúra újabb migrans folyamatot indított el. Az átértékeléshez és a gyarmati múltról alkotott kép árnyaltabbá tételéhez tartozik az az újabb antropológiai irodalom, amely már a „decolonisation" és a „transnational migration" kifejezésekhez csatolható.

11 A gyarmatokról „hazatérők" más és más kultúrát jelentettek. Algéria lakói 1830 és 1852 között Franciaország gyarmataként lettek francia állampolgárokká. Őket a gyarmatosítók tették földönfutóvá, majd küldték őket vándormunkásként a tunéziai bányákba, és a francia gyárnegyedekbe. De jól jöttek az algériai férfiak a francia hadseregnek is úgy az első, mint a második világháborúban. Majd ez utóbbi lezárultával mintegy 350.000 algériai francia dolgozott az ipari városokban (Párizs, Lyon, Marseille) hozzájárulva Franciaország kiemelkedő gazdasági fellendüléséhez. Ennek függvényében egészen az 1980-as évekig élt a francia olvasztótégelyt (le creuset français) kifejezés, amely kevésbé volt hasonló az amerikaihoz. Az algériai-fran11 Hannerz, 1996.