Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - KÜRTI LÁSZLÓ: Település, betelepítés, migráció, kivándorlás betelepítés
zíliában és Amerikában, de Ázsia és Afrika területein), ugyanakkor mindössze hárommillió élt Portugáliában. 9 Igaz, a XIX. század végére a Brazíliába települt migránsok mintegy ötven százaléka hazatért Portugáliába. Az USA-ban a zárt kvótarendszernek és az igengyűlöletnek, valamint a gazdasági válság katasztrofális hatásának köszönhetően Amerika történetében beállt egy újabb migrációs folyamat: a visszavándorlás. Ez lényegesen megkülönbözteti az 1908 előtti, és az ez utáni kivándorlási hullámokat. 1880 és 1910 között a kivándorlók mintegy 75-80 százaléka Amerikát választotta végleges otthonának Mark Wyman kutatásaiból tudjuk azt, hogy az 1908 és 1923 között Amerikába vándorolt mintegy 226,818 magyar, ami csak töredéke annak, amit az olasz statisztikák mutatnak: ebben a periódusban majdnem kétmillió ember vándorolt ki Olaszországból. A déli és az északi részek közötti vándorlásban azonban lényeges eltérés mutatkozik: az északi részből kevesebb, mint félmillió, a déli tartományokból viszont majdnem 1.6 millióan vándoroltak ki. A kivándoroltak mintegy hatvan százaléka le is telepedett végleg Amerikában. A magyar adatok, bár lényegesen kevesebb kivándoroltról van szó, hasonlóak: a magyar kivándoroltak 66 százaléka maradt Amerikában, és mintegy 34 százalékuk tért vissza. Azonban ezek az adatok is eltörpülnek az észak-európai migránsok letelepedési rátájától: a skandináv, holland, francia, német, angol, skót, walesi és ír kivándoroltak mintegy 80 százaléka visszatért hazájába. 10 A vándorló ipari munkásság kapcsolata a kibocsátó társadalommal pozitív képet mutatott, hiszen a hazatérők egyben a helyi munkaerőpiac és kereskedelem mozgatórugóivá váltak, azáltal, hogy külföldi pénz és tőke állt rendelkezésükre. Ezzel egy időben, a hazai iparban egy átrétegződés ment végbe: a munkaerő piacon az egyre nagyobb számban hiányzó férfiakat lassan felváltották a nők. Ekkortól lesznek az iparban (főleg könnyű- és a kiszolgálóiparban) egyre nagyobb számban nők alkalmazva, és válnak kiszolgáltatottá a munkaadók kényére-kedvére. Munkájuk leértékelődik, bérük sokkal alacsonyabb lesz. Úgy a kibocsátó, mint a fogadó országban élt az a tudat, hogy ez a vendégmunkás-életmód csak ideiglenes, egyirányú folyamat. Ideiglenes, mivel a munkásokat hazavárta családjuk, és a pénz jórészét befektették lakóhelyükön különböző ingatlanokba és üzletekbe; egyirányú, mert a munkások otthonról csak ugyanarra a munkahelyre tértek vissza. Az idő azonban megcáfolta mindezt mivel több minden nem úgy történt, ahogyan a kibocsátó országokban gondolták. Nem telt el egy-két évtized, és a vendégmunkások migrációja társadalmi konfliktusokat, tömegmozgalmakat, idegengyűlölő tüntetéseket, országnyi méretű elvándorlásokat eredményezett. Az 9 Brettell, 1986: 73. 10 Wyman 1993: 10-11.
