Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - KÜRTI LÁSZLÓ: Település, betelepítés, migráció, kivándorlás betelepítés

Tehát a telepedés és a telepítés más és más történeti és politikai folyamatot takar. Ez azonban csak a kérdés egyik oldala. Nyilvánvaló az, hogy egy terület elfoglalása már magában foglal egyfajta erőszakot, és az ennek nyomában megjelenő társadalmi konfliktust, kulturális különbözőséget, hiszen - és ezt el kell fogadnunk - teljesen pusztán, kietlenül lévő terület nincs, csak Jelenlegi" lakosok hiányozhatnak. Minden terület valakié, vagy valakik által eltulajdonított, tehát a megtelepedés az mindig valakinek a felségterületén történik, akár az ő beleegyezésével, segítségével, akár pedig annak tudta nélkül, vagy éppen ellenére. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert ez a birtoklás és területszerzés sokszor ideologikus eszménytartalomként jelenik meg. A telepesek között főleg úgy, hogy „mi voltunk itt előbb," vagy „ez az ősi földünk," vagy pedig éppen az, hogy „ez a terület egy lakatlan terület volt, és mi telepítettük be." Ez utóbbi magában foglalja azt a toposzt is, hogy mi „civilizáltuk a pusztának hitt területet," a bennszülötteket (ha voltak egyáltalán), mi emeltük fel és tettük civilizálttá. Ez a felfogás teljesen mindennapos a terület és etnikum/nemzetfelfogások között annak ellenére, hogy kevésbé elfogadható úgy a gyarmatosítások idején, mint pedig a magyarországi belső telepítések és vándorlásokkal kapcsolatban. Sokszor a telepített lakosok között élt a civilizáló-hatás gondolata az őshonos népcsoport kultúrájával szemben. A Csepelre telepített németajkú lakosság körében sokáig élt az a gondolkodás, hogy a kulturáltságot jelentő településszerkezetet ők „hozták" a jóformán teljesen paraszti közegbe. Ezt bizonyságul a sakktábla-szerű utcarendszerrel (Schachbrettdorf), a központi épületegyüttessel (katolikus templom, központi négyszögszerű park, csendőrség, községháza, üzletek) magyarázták; a ház, udvar és a melléképületek rendszere a német Streckhof stílust követte.

6 Ezt a fajta kultúra-gyarmatosítás ésszerűsítette az a német mondás is, hogy amíg a magyarok az államot, addig a németek a városokat hozták létre. Ez a fajta felsőbbrendűség-kultusz nagyban torzította - és torzítja ma is - a telepítésekről kialakított képet. Hasonlóan, a migrációval kapcsolatos „mellékhatásokról" a nemzetközi szakirodalomban úgy a kibocsátó, mint a befogadó országok részéről több téveszmének élt. Mielőtt kitört az „Amerikai láz" (az amerikai kivándorlás az 1880-as évek végén), az európai kontinensen a belső migráció alapvetően megváltoztatta a mezőgazdaság és az ipar arculatát. A belső migrációt évszázados ciklikusság határozta meg. A legnagyobb migráció - már akkor is - észak-dél irányú volt és ebben a folyamatban az olaszok vándoroltak legnagyobb százalékban Európa északi államai felé. Egy, több falut magában foglaló kutatás szerint, már 1820 és 1900 között a húszéves férfiak mintegy 37 százaléka dolgozott Franciaországban, Németországban és Svájcban 1911-ben a francia hatóságok felmérték a külföldi munkaerőt 6 Kürti 2002: 41, Rugg 1985: 112-113, 165.