Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - TÓTH PÁL PÉTER: Szórványosodás és népességfejlődés
koncentráció azonban kétes népesség nyereséget jelent, mert miközben rövidtávon Magyarország lakosságának összlétszámát növeli, s demográfiai meghatározottságával folyamatosan módosítja, aközben a magyarok által lakott területek fokozatos összeszűkülése mellett közép, de mindenekelőtt hosszabb távon az összmagyarság létszámának fogyását, s ezzel együtt a magyar népesség korstruktúrájának mind egyértelműbbé váló elöregedését idézi elő. S ez közép, de mindenekelőtt hosszú távon egyrészt közvetlenül, másrészt a nagyobb szórvány területek több, apróbb szórvány területté válásával, és a tömbökben élő magyarság szórványosodásával közvetetten is a magyar népesség létszámának csökkenését idézi elő. Abban az esetben pedig, amennyiben a hazai népességfejlődés a továbbiakban is az 1980-as években megkezdett úton halad 7 , akkor nemcsak „felemésztjük" belső tartalékainkat, hanem perspektivikusan a szomszédos országok magyar szórványterületeit is „kiürítjük". A szórványosodás intenzívebbé válása napjaink gyakorlatában, Szlovákiában, Szlovéniában jellegzetesen a magyarok többségi népbe való beolvadását, Románia és Kárpátalja esetében, pedig elsősorban az ott élő magyar nemzetiségűek jelentős számú Magyarországra való áttelepülését jelenti. Ezek a mozgások természetesen a szomszédos országokban élő magyarságot egyetemlegesen érintik, mégis az figyelhető meg, hogy ez a folyamat mindenekelőtt a tömbökben élő magyarokat sújtja, s ez is a szórványosodás intenzitását növeli, s a szórvány területek növekedését eredményezi. Összegzésként megállapítható, hogy a kárpát-medencei magyar népességfejlődést két, egymástól jól elkülöníthető korszakra oszthatjuk. Az első korszak az I. világháború végéig tartott, a második pedig, attól kezdve napjaink népesedési folyamatait is meghatározza. A szórványosodás első korszakában, még akkor is, ha magyar nemzetiségűek is kerültek szórványba, s ezzel például a román, a szerb, vagy a szlovák nép létszámát gyarapították egyértelmű nyereséget mi, magyarok könyvelhettünk el. Az 1918-1920-tól tartó korszakban, vagyis a kárpát-medencei magyar népességfejlődés második szakaszában azonban a szórványosodás egyenlegének végösszege a magyarság számára negatív. Összegző megállapításunkat - az 1993-as adatfelvétellel összhangban (Tóth 1997) - egyértelműen alátámasztja az a kérdőíves vizsgálat is, amelyet 2002 nyarán országos reprezentatív mintán csak a szomszédos országokból érkező, 2001-ben Magyarországon bevándorló státust kapott 18 évet betöltött személyek körében végeztünk. (Gödri-Tóth 2005) Az adatfelvétel eredménye megerősítette, hogy a szomszédos országokból érkező bevándorlók döntő többsége továbbra is magyar nemzetiségű. Annak következtében pedig, hogy 72,5 százalékuk olyan település7 1980-ban a férfi, 1981-ben pedig a mindkét nembeli népesség természetes fogyása megkezdődött Magyarországon
