Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - TÓTH PÁL PÉTER: Szórványosodás és népességfejlődés

ről érkezett Magyarországra, ahol szinte csak magyarok, többségében magyarok, vagy legalább fele-fele arányban magyarok éltek az áttelepülést választó személyek eredeti környezetükből történt kiszakadása a szomszédos országokban élő magyarok szórványosodásának általánosabbá válásához járul hozzá. Az áttelepülők döntő többségének anyanyelve (91,4%) és nemzetisége (92%) is magyar volt. Ezek az arányok 1993-as vizsgálathoz képest, amikor megkérdezettek 89,5 százaléka volt magyar anyanyelvű, és 90,8 százaléka magyar nemzetiségű, lényegében nem változtak. Mindez azt jelenti, hogy a szomszédos országokban élő magyarság szórványosodása elsősorban nem a már szórványokban élőket érinti, hanem azokat, akik csak magyar, vagy többségében magyar környezetben élnek. Ez a ma még tömbökben élő magyarság szórvánnyá válásának folyamatát idézi elő. Ennek következtében pedig napjainkban is tovább folytatódik a magyar nemzetiségűek mai Magyarország területére történő 1920 után megkezdődött koncentrálódása. A magyar népességfejlődés második korszakban tehát a kisebbségbe került magyar nemzetiségűek egy részének, az egykori központi területre történő áttelepedése annak ellenére, hogy rövidtávon és közvetlen formában a meghagyott Magyarország lakosainak számát növeli, hosszú távon azonban a magyar népességfejlődés még megmaradt feltételrendszerét teszi mind inkább szűkösebbé. Az áttelepülők hiánya nemcsak a kibocsátó közösség lélekszámát, termékenységét csökkeni, s kor szerinti összetételét öregbíti, hanem tovább szűkíti azt a teret, amelyet még magyarok töltenek „ki", laknak be, s ezzel szándékaiktól függetlenül egyrészt elősegítik a még maradók szórványhelyzetbe kerülését, másrészt pedig, felgyorsítják a már szórványhelyzetben élő magyarok többségi néphez történő asszimilálódását.

8 Ebben a folyamatban tehát a magyar lakosság népesedési „eredményét" kiegészítő külső hatás, amely döntően a szomszédos országokban élő magyar nemzetiségűek folyamatosan zsugorodó közösségéi szórványosodó részeiből „táplálkozik" az alapproblémát, a magyar népesség fogyását és korstruktúrájának elöregedését nemcsak, hogy nem oldódja meg, hanem még súlyosabbá teszi. A folyamatot azért minősítem kétes értékűnek s nem negatívnak, mert az áttelepülő személyében közvetlen formában - az asszimilálódóval és a harmadik országba vándorlóval szemben - a magyarság lélekszámát nem csökkenti.