Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - GECSE ANNABELLA: A migráció XX. századi változatai és következményei egy gömöri falu életében
A telepes családok életük Baracán töltött időszakában összesen 19 házasságot kötöttek. Ebből mindössze háromszor fordult elő, hogy baracai házastársat választottak, mindhárom esetben a menyasszony volt telepes családból való. A fenti adatok összevetéséből egyértelműen megállapítható, hogy a kétféle „népesség" kölcsönösen nem szerepelt egymás házasodási „piacán", annak ellenére, hogy mindannyian római katolikusok voltak. A három kivétel ellenére is elmondható, hogy általában sem a falubeliek, sem az annak határába települők nem tekintették egymást potenciális házastársnak. Ezt a viszonyulást erősíti a komaság vizsgálata is. Az 1922 és 1979 közötti időszakban az anyakönyvi bejegyzések tanúsága szerint 9 esetben fordult elő, hogy falubeliek betelepültekkel komasági kapcsolatot létesítettek. Ebből a 9 esetből azonban csupán 2 tekinthető valóságos keveredésnek, amikor egy-egy falubeli személy gyermekének a telepesek közül választott keresztszülőt. A további 7 esetet azért nem tekinthetjük „teljes értékű" keveredésnek, mert éppen a vegyes házasságokban élők lettek a keresztkomák. Az a visszaemlékezésekből és az anyakönyvi adatokból egyaránt kitűnik (sőt a kétféle forrás egymást erősíti ebben), hogy a település paraszti eredetű lakosságának elnéptelenedő tendenciáját a telepesek jelenlétükkel nem változtatták meg. Arra, hogy elköltözésük oka nem lehet az „ellenszenves" nemzetiségű környezet - amint egyik beszélgetőtársam is hangsúlyozta - az szolgál igazolásul, hogy nem 1938-ban, a falu visszacsatolását követően kezdtek tömegesen elköltözni. 16 A fenti adatok azt is igazolni látszanak, hogy a „pusztákra" 1921-ben költöző családok a faluközösségbe nem épültek be. A családi, műrokoni kapcsolatot létesítők száma elenyésző. A szövetkezet létrejötte (1953) előtt, a magángazdaság idején a falu társadalma gazdaságilag „kerek" egészet alkotott. Társadalma olyan módon, olyan mértékben és arányban volt tagolt, hogy tagjai (családjai) szinte tökéletesen egészítették ki egymást. Természetesen voltak kivételek, rendkívüli (történelmi) helyzetek és alkalmak, amikor a rendszer egyensúlya megbillent, de az mégis csupán egy-két alkalommal fordult elő, hogy baracai szegényebb családoknak más faluban kellett munkát keresniük. Véleményem szerint ebben kereshetjük az egyik okát annak, hogy a telepesek nem tudtak a faluközösség részévé válni. A gazdálkodásból élő közösségnek támaszra (munkaerőre) sem volt szüksége, ugyanakkor fölösleges energiája sem maradt a korábban más életmódot folytatók „betanítására", ráadásul hasznosítható, újdonságnak számító gazdasági tapasztalatok átvételét sem remélhette a betelepültektől. Az idegenség állandósulásának másik oka a közös nyelv hiánya lehetett, a baracaiak szlovákul, a betelepültek magyarul nem tudtak. A visszaemlékezé16 A magyar katonaság 1938. november 5-től kezdődően vonult be a vidékre. GAÁL Imre 2001.245.
