Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - KUGLER JÓZSEF: A békés-csanádi szlovákok önkéntes második világháború utáni migrációja, és ennek napjainkig tartó hatása 1945-1948
A lakosságcsere és a hozzákapcsolódó további kényszermigráció által érintett felvidéki helyi közösségek etnikai összetételében is alapos változás következett be. A korábban színmagyar lakosságú községekben, kisvárosokban erőteljesen, bár különböző mértékben erősödött a többségi nemzethez tartozók száma és aránya (4. b. ábra). 25 A második világháború előtti években jobbára csak kisszámú szlovák vagy kettősidentitású népesség élt az említett településeken. Ez utóbbiakat leginkább a nyelvhatár mentén (Galánta, Vágsellye, Érsekújvár, Léva környéke) mentén találjuk. 1945 után az említett településeken a helyi szlovákságot nagymértékben erősítették a magyarországi repatriáltak, akiknek aránya több helyen elérte a lakosság harmadát-negyedét. A magyarországi szlovákok megérkezésével egy időben folyt a más kelet-közép-európai országokban élő szlovákok „hazaköltöztetése" is, ami gyakorlatilag egyoldalú bevándorlásként értékelhető. Ennek eredményeként a felvidéki magyar településeken erdélyi, bánsági és délvidéki szlovák családok is új otthonra találtak. Ugyancsak a népességcserével egy időben, sőt már azt megelőzően is, egyfajta belső telepítés is kezdetét vette, aminek során Szlovákia északi településeiről kívántak részben földműveseket, részben pedig iparosokat és tisztviselőket a magyar lakosságú falvakba, városokba elhelyezni. 26 E szándék azonban csak korlátozott mértékben valósulhatott meg, mivel a felvidéki magyarság nagyobb részének szülőföldjéről történő kitelepítését nem tudták véghez vinni, így nem állhattak megfelelő ingatlanok (lakóházak) a belső telepesek részére. A nagyobb igazgatási centrumokban, járási székhelyeken természetesen magasabb volt belső telepesek aránya, mint a falvakban. Végül a statisztikai kimutatás szerinti szlovákság gyarapodáshoz a reszlovakizáltak is hozzájárultak településenként és térségenként eltérő mértékben. A felvidéki (szlovákiai) magyar vagy egykoron magyar többségű településeinek etnikai összetételére tehát döntő hatással volt a második világháborút követő évek migrációja. A magyarországi repatriánsok, noha a korábbiaknál kedvezőbb életviszonyok közé kerültek, beilleszkedésük, integrációjuk mégis hosszabb időt vett igénybe. 27 A felvidéki (szlovákiai) magyarság lélekszáma tehát a második világháborút követően a mélypontról indult, majd a hatvanas-hetvenes és nyolcvanas évekbeli emelkedés után a kilencvenes évektől, főként pedig az ezredfordulótól ismét csökkenni kezdett. 28 25 4b. ábra. Forrás: A két népszámlálás nemzetiségi számadatainak összehasonlítása, valamint VADKERTY Katalin, 1993. 75-97., GYURGYIK László, 1994. 84-180., VADKERTY Katalin, 1999. 170-198. 26 VADKERTY Katalin, 1999. 53-81. 27 PARIKOVÁ, Magdaléna, 2001. 82-192., A szerző számos egykoron Békés megyében élő áttelepült szlovák visszaemlékezéseit dolgozza fel. 28 GYURGYIK László, 1994. 84-95., GYURGYIK László, 2006. 174-184.
