Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - KUGLER JÓZSEF: A békés-csanádi szlovákok önkéntes második világháború utáni migrációja, és ennek napjainkig tartó hatása 1945-1948

megítélését, vállalta az egyezmény aláírását, jóllehet a ratifikáció során éppen saját pártja, a kisgazdák részéről érték a leghevesebb támadások.

14 Az egyezmény szerint 1946 tavaszán a csehszlovák kormány toborzást folytathatott a magyarországi szlovákság körében, hogy közülük minél többen vállalják az átköltözést. E toborzási akcióból két fő elem emelhető ki. Az egyik a szociális kérdések előtérbe helyezése, vagyis azt ígérték az áttelepülő szlovákoknak, hogy a korábbinál lényegesen jobb gazdasági körülmények közé kerülnek, mivel a magyarországi ingatlanvagyonuknál majd jóval többet juttatnak számukra új lakóhelyükön. A másik pedig annak a feltételezésnek (látomásnak) sulykolása volt, hogy aki szülőföldjén marad, az elvész a szlovákság számára, a mindenkori magyar kormányok asszimilációs politikájának következményeként ugyanis rövid időn belül teljesen elmagyarosodik, tehát az anyaországiak érvelése szerint Magyarországon képtelenség tartósan szlovákként megmaradni. Álláspontjukat kétségtelenül osztotta a hazai (békés-csanádi) szlovákság egy része is.

15 Az átköltözési szándékukat kinyilvánítóknak egy kétnyelvű jelentkezési lapot kellett kitölteniük, amelyben a személyi és foglalkozási adataikon túl egyebek mellett a Magyarországon hátramaradó ingatlanvagyonukról (ház, tanya, föld, műhely stb.) is számot adtak. Mintegy 95 ezer magát szlováknak valló magyar állampolgárjelentkezett áttelepülésre, és közülük mintegy hatvanezer ténylegesen el is hagyta az országot. Az elköltözők majdnem fele (kb. 25 ezer fő) korábban délkelet-alföldi lakos, jóllehet a második világháború alatt az ország szlovák anyanyelvű népességnek közel kétharmadát a békés-csanádi településeken írták össze. Magyarország más részeiről és részben a Délkelet-Alföldről is tehát számos olyan szlovák származású, szlovák felmenőkkel is rendelkező elköltözött, aki magát már magyar anyanyelvűnek és nemzetiségűnek vallotta. A csehszlovák állampolgárságot választó magyarországi szlovákok társadalmi összetételére a már említett jelentkezési lapok nyújtanak támpontot. Országosan a földművesek aránya mindössze 21, míg az iparosoké, kereskedőké, bányászoké 25% volt. Az előbbieknél is jelentősebb arányt képviseltek a napszámosok (29%). A délkelet-alföldiek esetében az országosnál valamivel magasabb a földművesek és a napszámok aránya, és kisebb hányadot képviseltek az iparosok, kereskedők, jóllehet Békéscsabáról e 14 KERTÉSZ Imre, 1995. 246-265. 15 A lakosságcserét, a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság agitációs munkáját segítette a Magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontja (MSZAF) is. A Front lapjában, a Sloboda-ban egyebek mellett a következő sorok jelentek meg: „A MSZAF munkája az utolsó szlovák Magyarországról való eltávozásával fejeződik be. A mi feladatunk olyan mint a hajóskapitányé. Minden szlovákot mentőcsónakba rakni és aztán az utolsókkal együtt mi eltávozunk." Idézi MOLNÁR Imre, 1987. 151.; A lakosságcsere hatását, népes többgenerációs csanádalberti családjának magyarországi és csehszlovákiai szétszóródását Krupa András mutatta be. KRUPA András, 2004. 120-124.