Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - KUGLER JÓZSEF: A békés-csanádi szlovákok önkéntes második világháború utáni migrációja, és ennek napjainkig tartó hatása 1945-1948

nagyarányú fejlődéséhez egyebek mellett a hagyománytalanság, azaz egy hiányállapot lehetőségek kialakulására adott alkalmat. A lendületet pedig a fejlődéshez az az erőkifejtés biztosította, mely világszerte mentális velejárója volt az új területeket, különösen üres területeket birtokba vevő telepeseknek.

3 A XX. század első felében, az 1918 és 1948 közötti három évtizedben jelentős migrációs hatások érték a Délkelet-Alföldet, amikor is az ott élők közel negyven ezren hagyták el önként vagy kényszerűségből szülőföldjüket (1. ábra)

4 Ezek a népességmozgások többsége olyan bel- és főként külpolitikai okokra vezethetők vissza, amelyek a népesség etnikai-nemzetiségi összetételének radikális megváltoztatását tűzték ki célul. Az első világháború befejezését követő társadalmi és katonai összeomlás és forradalmak közepette 1919 tavaszán a térség mintegy egyéves időszakra román megszállás alá karült. A területet birtokba vevő román hadsereg azonban tartós berendezkedésre törekedett, ezért a térségben élő román szórványok mellett főként a nagyobb lélekszámú szlovák lakosságot igyekezett meggyőzni a Nagy-Romániához történő csatlakozás előnyeiről.

5 Néhány izgága szlovák értelmiségi együttműködőt leszámítva azonban a szlovák ajkúak zöme a magyarokhoz hasonlóan a további Magyarországhoz való tartozás mellett foglalt állást. A trianoni békeszerződés a területi rendezésen túl egyebek mellett biztosította az ún. optálás lehetőségét is. „Azok a személyek, akiknek a volt Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó valamely területen van illetőségük, és ott a lakosság többségétől fajra vagy nyelvre nézve különböznek, a jelen Szerződés életbelépésétől számított hat hónapi időtartamon belül Ausztria, Magyarország, Olaszország, Lengyelország, Románia, a Szerb-Horvát-Szlovén Állam vagy a Cseh-Szlovák Állam javára optálhatnak, aszerint, amint a lakosság többsége ugyanazt a nyelvet beszéli és ugyanahhoz a fajhoz tartozik, mint ők."

6 Az állampolgárság és a lakóhely szabad megválasztásának joga, mint közismert a kisebbségi sorba került magyarság számára egyértelműen hátrányos volt, mivel vele szemben ezt a demokratikusnak tartott jogelvet legtöbb esetben kényszerként alkalmazták az 3 KÓSA László, 1998. 104-105. 4 I. ábra. Az adatok forrásai: FEHÉR István, 1988. 133., OLTVAI Ferenc, 1990. 181, KUGLER József, 2000. 184-186.; valamint az 1920. és 1930. évi népszámlálási számsorok alapján részben becsült adatok.; PETRUSÁN György-MARTIN EmilíaKOZMA Mihály (é. n.) 3-12, A történeti bevezető részben nem tesz említést a trianoni országterület románságának első világháború utáni optálásáról. A szerb és román népesség térségbeli lélekszámának alakulásáról, az optálás mértékéről a görögkeleti vallásúak 1910. és 1930. közötti több mint 6 ezres csökkenése adhat támpontot. 5 ZÁVADA Pál, 1997. 237-238.; A román megszállás tótkomlósi eseményeit is érinti a szerző történelmi regényében. 6 GERŐ András (szerk.), é.n. 179.