Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)
MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - SILLING ISTVÁN: Migrációs tendenciák Nyugat-Bácskában, különös tekintettel Kupuszina magyar faluközösségében
SILLING ISTVÁN MIGRÁCIÓS TENDENCIÁK A NYUGAT-BÁCSKÁBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL KUPUSZINA MAGYAR FALU KÖZÖSSÉGÉBEN A nagy Alföld síkvidéki terület, ahol a két nagy folyó, a Duna és a Tisza között szikesek, homokvidékek és löszhátságok váltogatják egymást. E nagytáj déli részén viszonylag kevés természeti és még kevesebb néprajzi kistáj alakult ki és maradt fenn az évezred során. A török uralom alatt az addigra kialakult kistáji tagozódás is felbomlott, és csak imitt-amott maradt meg az autochton lakosság. Az Alföld déli, Duna menti szakaszát a törökök kiűzése után, a XVII. század végétől, a XVIII. század folyamán telepítették újra. A telepítések nemzet- és gazdaságpolitikai megfontolásból más és más vidékeiről történtek az akkori, leginkább Bécsből igazgatott nagy birodalomnak, s így nem is jött létre mifelénk egy homogén természetes régió, csupán egy soknemzetiségű, sokarcú néprajzi, nyelvi, illetve nyelvjárási szigetvilág. Ilyen arculatúnak maradt meg a Dél-Alföld bácskai része egészen az I. világháború végéig, illetve szinte még a II. világháborút követő évekig. Akkor azonban más geopolitikai tényezők hatása vált érezhetővé, és a régió arculata megváltozott. A Bácska tehát az ország egyik legszínesebb néprajzi régiójává vált a XIX. század közepére, s nemcsak a mai Vajdasághoz tartozó rész képezte, hanem az egész egykori Bács-Bodrog megye. Székhelye Zombor volt, a soknemzetiségű város, ahol magyarok, szerbek, bunyevácok, németek egyaránt éltek, s a lakosság felekezeti megoszlása is nyilvánvalóan jelentős volt. Ezt mindmáig szépen mutatják a megmaradt templomok: a két ortodox pravoszláv, a három római katolikus, a református, az evangélikus, csak sajnos az izraelita zsinagógát alakították át más célú használatra a II. világháborút követően. Ennek a nyugat-bácskai városnak a szomszédságában egy sokarcú és soknyelvű régió alakult ki az elmúlt századok folyamán. A Baja-Zombor-Szabadka-háromszöget tekintjük a bácskai bunyevácok földjének, akik a XVII. század végén ide migrálva és itt megtelepedve máig részét képezik a régió nemzetiségi összképének, és leginkább horvát népcsoportként tartja őket számon a néprajztudomány. Zombortól délebbre nem találunk bunyevác lakosságot, de sokácot északabbra is, délebbre is igen, leginkább a Duna menti falvakban, akiket ugyancsak a római katolikus horvátság sorol tagjai közé.