Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - BARTHA JÚLIA: Nagykunsági migráció a Bácskába

ülésekről jövők a beköltözések révén viszonylagos túlnépesedés jellemezte, jelentősen csökkent a terület eltartó képessége. A megnövekedett lakosság nagyszámú állatállományának eltartására kevésnek bizonyult a helységek határa, szükség volt a legeltetés szabályozására, s ez főként az irredemptusok rovására történt.

3 Amenynyiben az irredemptusok Jószágaikkal innen eltávoznának, nem volna szükség puszta árendálására"- volt az általános vélemény a Kunságon, különben is például a kunhegyesieknek „ többnyire szőllejek lévén Tomaj nevezetű pusztán, az esztendőnek nagy részit abban töltik el, ezáltal sem közmunkára, sem a helység szolgálatára nem lehet őket hajtani... éppen ezért az illyen engedettlen és heverő népet tartóztattni annak okáért akarotytyok és tellyes szándékok ellen illendőnek nem láttya a nemes tanács."- ez volt bírák uraimék véleménye Kisújszálláson.

4 A lakosok egy része kilátástalannak vélte a jövőt. Mindehhez járult az, hogy a Bácskába való kitelepülés a meglévőnél kedvezőbb jogi lehetőségeket sejtetett, úgymint, nagyobb földet, 3 év adómentességet, vallásszabadságot ígért, utóbbi azért volt jelentős, mert a török hódoltság alatt elnéptelenedett helyekre katolikusokat telepítettek be, így a református helyi lakosság meglehetősen bizonytalannak érezte a jövőjét.

5 Az uralkodó 1782-ben kiadott telepítési pátensének hatására kezdtek mozdulni a Jászkunság lakosai. A kunhegyesiek mindenkit megelőzve, már egy évvel korábban, 1785-ben kimentek sokan, holott a telepítési végzés 1786. február 14-én kelt Budán. Nem sok időt hagyott a költözésre, mert az indulás idejét József napra, (márc. 19.) tűzte ki. Valószínűleg azért szabott ilyen rövid határidőt, mert a készülődőket igen nehéz volt csendességben tartani. Ez az idő jószerivel arra sem volt elég, hogy a házaikat eladják, kevéske vagyontárgyaiktól megváljanak. Egyetlen adásvételi szerződés született Karcagon március 19 előtt, „K. Balogh István T. Nemes Báts Vármegyében lakni kívánván menni, házát s portáját örök áron el adta Cs. Nagy Istvánnnak és maradékinek 33 forintokban , az evictiot magára vállalván."- 1786. febr. 27.-én kelt az irat.

6 „ Dombi Mihály mivel T. N. Bács vármegyébe vészi lakását, egy Lánc Nyolc ölből álló fődgyét negyven nyócz V. forintokban Somogyi Györgynek és Maradékának örökösen és megmásithatatlanul el adta, melylyel először Testvérjét meg kínálta." 1786. márc. 22.-én.

7 A megadott időn belül csak hét szerződés született, tehát a kitelepülök egy része szinte jelentéktelen ingatlannal rendelkezett, vagy kénytelen volt azt hátrahagyni, s csak később túladni rajta. 3 SZABÓ Lajos, 1989.7-36. 4 SzML: Kisújszállás Prot.,1784.október 2.,395-396. 5 NAGY KÁLÓZI Balázs id.m. 6 FAZEKAS Mihály, 1989. 72-73. 7 FAZEKAS Mihály im. 73.