Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - BARTHA JÚLIA: Nagykunsági migráció a Bácskába

BARTHA JÚLIA NAGYKUNSÁGI MIGRÁCIÓ A BÁCSKÁBA Kétszázhúsz éve annak, hogy a Nagykunságot érintő legnagyobb migrációs hullám következtében a lakosság jelentős részét a „nagy idők sodra" a délvidéki Bácskába vetette. Valóságos népmozgalom alakult ki, amit az indított el, hogy II. József 1781-ben kiadott türelmi rendelete engedélyezte a református magyar lakosok települését kincstári uradalmakra. Olyan pusztákra, ahová korábban csak katolikus németek betelepülése volt lehetséges. A mai Pacsért (Bácsér), Bácskossuthfalvát (Omoravicát), Bácsfeketicset jelölte ki a kamara letelepedésük helyéül. A Nagykunságról kitelepülök többsége , több, mint 60 %-a Kunhegyesről és Kisújszállásról való. Mivel a puszták bérlete csak Szent Gyögy napján szűnt meg, a költözést 1786 tavaszára jelölte ki a Kerület adminisztrátora. Karcagról kb. 120 család, Kunmadarasról kb. 100 család, Jászkisérről kb. 30 család alapította Omoravicát, Kisújszállásról pedig kb. 206 család kapott lakóhelyet Pacséron, ahová még Törökszentmiklósról 1, Túrkevéről 9, Mezőtúrról 2 család érkezett. A lakosok két turnusban, áprilisban és májusban keltek útra. Kisújszállásról a lakosság 1/6 része, hozzávetőleg ezer személy elment.

1 Vegyük sorra, mi késztette a lakosokat ilyen nagyarányú kitelepülésre: A redempciót követő évtizedekben a Nagykunság birtokviszonyai kialakultak, a parasztpolgári fejlődésnek immár semmi nem vetett gátat. A helyi társadalom redemptusokra (a megváltott földdel járó jogokat birtoklókra) illetve a redempció előnyeiben és áldásaiban nem részesülő irredemptusokra tagolódása a XVIII. század végére kialakult. A privilégiális levelek kiadásával, ami 1764-ben Kunmadarassal bezárólag megtörtént, a paraszti rétegek egymástól elszigetelődtek. Alig néhány évtized alatt a lakosság egy része elszegényedett.

2 Csekély vagyona szinte mindnek volt. Kevéske szőlője, csöppnyi háza, földje volt a lakosságnak, de a vagyoni különbségek kétségtelenül elkeseredést szültek. Részben a Tisza nagy áradásai, az 1774-e, '77-es, '80-as, '82-es, 1784-es és 1788-as árvizek olyan súlyos károkat okoztak, hogy az egyébként ártéri gazdálkodási szerkezetre berendezkedett vidék is megsínylette. A kereskedelmet a vásáros helyektől való távolság és az utat lehetetlenné tevő árvíz nehezítette, mindez növelte az elégedetlenséget. A nagykunsági településeket a környező úrbéres tele1 NAGY KÁLÓZI Balázs, 1943.; ÖRSI Julianna, 1989. 96-107. 2 KORMOS László, 1956.