Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - JUHÁSZ ANTAL: A Kecskemét és Kiskőrös közötti pusztákra irányuló népesség-mozgás a XIX. század második felében

1896-ban tizenhat dűlőben 201 tanya állott. Legtöbb tanya a kisparcellákra felapózódott Nyugati alsójárás dűlőben épült. Tolvajos dűlőben megkezdték a közbirtokossági erdő kiosztását és a térképről úgy látszik, hogy néhány szegényparaszt erdőirtáson telepedett meg. Olyan munkát vállalhattak, mint a Debrecen környéki vákáncsosok és a szegedi ingyenös embörök, akik a kivágott fák helyén facsemetéket ültettek és öt évig ingyen használhatták az ültetvényt. Veteményezhettek a csemetefák között és földbeásott kunyhó volt a hajlékuk. A puszta nagyobb tanyai gazdaságait a kataszteri térkép és az 1895. évi gazdacímtár felhasználásával más helyen ismertettem.

10 1895-ben a Kunszentmiklós közigazgatásához tartozó területen kereken száz olyan gazdálkodót írtak össze, akiknek birtoka vagy haszonbérlete meghaladta a 100 kat. holdat.

11 Közülük 28-30 birtokosnak és bérlőnek Orgovány pusztán volt földje, több mint 9500 holdon. Ez jól mutatja, hogy a puszta megszállásában milyen jelentős szerepe volt a kunszentmiklósi gazdarétegnek, ugyanakkor azt is, hogy az orgoványi földhasználat, tanyás birtok illetve bérlet fontos szerepet töltött be az anyatelepülés gazdasági életében. 1880 és 1890 között a puszta népessége 883-ról 1311 főre, majd a századfordulóig 1913-ra gyarapodott,

12 tehát két évtized alatt több mint kétszeresére nőtt. A túlnyomórészt kunszentmiklósi származású módos birtokosok elérkezettnek láthatták az időt az anyatelepüléstől való elszakadásra és 1901-ben Orgovány önálló községgé alakult. A képviselő testület 1901. július 3.-i alakuló ülésén Idősb Király Gábor nagygazdát választották a község első bírójává, akinek része volt az önálló községi lét elérésében és 12 évig töltötte be a bírói tisztséget.

13 A falu helyét a Kecskemét-Kiskörös közötti út és az izsáki út kereszteződésénél jelölték ki, ahol akkor a legidősebbek emlékezete szerint a csárda, a csőszház, a református egyház iskolája és parókiája állott. A községi önállóság megteremtését követő kilenc esztendő a népesség-gyarapodás legdinamikusabb időszaka: 1900-1910 között 1058 fővel, 2968 lélekszámra nőtt a lakosság. A növekmény 75-80%-a migrációból származott, amiből alább szólunk. A reformátusok 1907-ben kezdték a templomépítés előkészületeit és 1912-ben szentelték föl templomukat. A római katolikus templom felépítésére 1928-ban került sor. 10 JUHÁSZ Antal, 2005. 221-223. 11 A Magyar Szent Korona Országainak Gazdaczímtára. Budapest, 1897. 226-229. 12 Az 1910. évi népszámlálás. Magyar Statisztikai Közlemények Új sor 42. Budapest, 1912. 558. 13 SZ. KÖRÖSI Ilona, 1997. 95.