Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - SELMECZI LÁSZLÓ: Jászok a magyarok, különféle etnikai elemek a jászok között

A XVI. század közepén a Jászságban etnikai megkülönböztető nevek is előfordulnak (Kun, Tót, Horvát, Osztrák, Cse/h/, Székel, Orosz, Rács, Oláh), igaz számuk a Kun és Tót (Tód) nevet leszámítva jelentéktelen.

33 A Jászságból történő elvándorlást Kocsis Gyula vizsgálta. Megállapította, hogy a XVI. században a Jászságból a legintenzívebb mozgás a Jászság közvetlen szomszédságába,

34 Nógrád, Heves, Pest és Külső-Szolnok vármegye területére irányult.

35 Szabó és Kocsis megállapításaiból azt a tanulságot szűrhetjük le, hogy a kiköltözés szinte ugyanazt a területet érintette, mint a beköltözés. Következésképpen a Jászságból kifelé irányuló migráció a XVI. század közepéig még hasonló lehetett a megelőző évszázad felételezett népességmozgásához, ezért ennek okai még nem a török hódoltság eseményeiben keresendők. Ennek az oda-vissza irányuló mozgásnak sokkal inkább a szegényebb rétegeket érintő gazdasági, ill. feltehetően az exogám házassági rendszerben rejlő szintén gazdasági és egyéb okok lehettek. Azonban Kocsis adatai azt is plasztikusan ábrázolják, hogy noha a XVI. század második felében a Jászság török hódoltság előtti településállománya nem szenvedettjelentős károkat, sőt a háztartások száma az első török defter adataihoz viszonyítva 1546 és 1559 között még mintegy 5o%-kal nőtt is, mégis ebben az időszakban kezdődött meg a kultúrájában addigra teljesen magyarrá vált jász etnikai tömb bomlása. A legnagyobb arányú változások Jászberényben zajlottak, ahol 1559-re 176 háztartás, az 1546-ban összeírt háztartások 4o%-a, megszűnt, ugyanakkor 495 új háztartás (az 1559-ben összeírt háztartások 66%-a) keletkezett.

36 A többi jászsági település háztartásvesztesége jóval csekélyebb, 6-9-12-18% körül mozog.

37 1546 és 1570 között a Jászságban Dósán, Gálszentgyörgyön és Jákóhalmán maradt meg az őslakosság több mint fele. A települések nagy részében ez az arány 39-46% közötti. Míg Jászberényben, a legnagyobb és Ladányszentgyörgyön, a 33 SZABÓ László, 1979. 69. Meg kell jegyeznünk, hogy a Jászságban 1550-ben előforduló etnikai megkülönböztető nevek, kivéve a Székelyt és az Oroszt, olyan területekre utalnak, ahová királyaink hadjáratokat vezettek, amikben a jászok is részt vettek. Következésképpen az etnikai megkülönböztető nevet viselhették onnan ide hurcolt hadifoglyok is, akik később visszanyerték szabadságukat, s a közösség tagjaivá váltak, de megkülönböztető névként viselhette akár a hadjáratban részt vett jász fegyveres is. Utóbbira legjobb példa a megnemesített, kapitányi tisztséget viselt, jászapáti származású Horvát család. 34 KOCSIS Gyula, 2005. 56-59, 185-188. 35 A Kocsis által összegyűjtött adatok alapján: a kiköltözők 71%-a Heves-és Külső-Szolnok, lo,5%-a Pest-Pilis-Solt és 2,6%-a Nógrád megyei településre költözött. 36 KOCSIS Gyula, 2005. 45. 37 KOCSIS Gyula, 2005.43-47.; Kivétel képez Ladányszentgyörgy (Jászalsószentgyörgy), ahol az eleve kevésszámú háztartás kétharmada, kilencből hat megszűnt, viszonylag nagyobb veszteséget szenvedett Mihálytelek, itt 22 háztartásból szintén 6 szűnt meg.