Novák László Ferenc szerk.: Tradicionális kereskedelem és migráció az Alföldön (Az Arany János Múzeum Közleményei 11. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagykőrös, 2008)

MIGRÁCIÓ AZ ALFÖLDÖN - HALÁSZ PÉTER: Székelyek migrációja Moldvában

szonylag szoros kapcsolatban maradtak az elhagyott falu közösségével: menyaszszonyt, sőt kántort is hoztak onnan. A belső migráció különböző formái egy ideig megoldották, vagy legalábbis enyhítették a csángó falvak túlnépesedéséből adódó gondokat, s levezették a felhalmozódó feszültségeket. A II. világháború utáni Románia szovjet, sőt kínai minták szerinti, politikának alárendelt gazdasági berendezkedése egyrészt oldotta, másrészt azonban fokozta a túlnépesedés gondjait. Az erőszakos és ésszerűtlen kollektivizálás feloldotta a feudális örökségként túlnyomóan földből élés kényszerét, s lehetővé tette, sőt kényszerítette a falusi munkaerő jelentős részének ipari, elsősorban építőipari munkavállalását, ami a napi, heti, havi ingázó életformára való áttérést jelentett. Ez egy ideig főként a megye, vagy legalábbis a moldvai régió keretein belül valósult meg, de aztán mind nagyobb távolságokra gyűrűzött. A XX. század derekától egyre inkább érlelődtek tehát a csángók harmadik, immár Moldvából való kirajzásnak társadalmi és gazdasági feltételei. A MOLDVAI MAGYARSÁG KIRAJZÁSA Az első nagyobb szabású kivándorlására a bukovinai székelyek államközi egyezményen alapuló hazahozatalához kötődő akció hatására zajlott le, aminek révén több mint száz csángómagyar család költözött át Moldvából legális vagy illegális formában Magyarországra. A lehetőség megteremtésének akkor főként nemzetpolitikai indítékai voltak, s a csángók különféle hatásokra - magyar érzelmű papok ráhatásától kezdve a román hadseregben való szolgálat gyűlöletén keresztül az ellenségeskedő román falustársaktól való félelemig - éltek az áttelepülés meglehetősen korlátozott lehetőségével. Az ő sorsuk majd Bácskában (Al-Duna, Duna-Tisza köze), az onnan való menekülésben, s a Dunántúlon, völgységi megtelepedésben folytatódott.

14 AII. világháborút követő hatalmas aszály idején sok csángó utazott el Moldvából Temesvár környékére, élelemszerző útra. Mivel onnan akkor éppen a svábok egy részét telepítették el - kit Keletre, kit Nyugatra -, a csángók közül jó néhányan később visszatértek, vagy éppenséggel ottmaradtak, földet, munkát találtak, családot alapítottak. A többségükben Moldvában maradt csángók körében a szocialista Románia célszerűtlen gazdaságpolitikája miatt tovább növekedtek a térség népességeltartó és -megtartó képessége, létszámnövekedése és az erőteljes természetes szaporodás közötti feszültségek. Tudvalevő, hogy Moldvában nagyon kevés a szén- és az ércbánya, e téren csak az olaj bányászata és feldolgozása teremtett a csángók számára munkalehetőséget. 14 Bővebben LACZKÓ István, 1974. 311.; HALÁSZ Péter, 2002. 89.; LACZKÓ Mihály, 2004. 197-271.